újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nemrég átestem

2022. december 8.

Vissza a naplóhoz

2022. június 16.-i jegyzetem:

egy enyhébb pánikrohamon, meg egy rosszulléten, ami valójában még mindig tart. Szerencsére a foglalkozások után vagyunk, így nem zavartam meg semmit. Nemsokkal azután, hogy végeztünk a művészetterápiával, kaptam az üzenetet az Ilditől, hogy apám kórházba került szívpanaszok miatt. Ennyit tudok csak. Nem tudom, hogy volt-e értelme ezt közölni, hiszen otthon sem vagyok, nem tudok semmit tenni, bemenni sem, szóval csak az ideg ehet. Amiatt is, hogy mi lesz az állatokkal is? Nem megy le a pulzusom, nem múlik a remegés sem, a hányinger sem és a wc-re is el kellett sprintelnem. A sírás kerülget, de én vagyok az erősebb. Fater olyan, amilyen, de azért nyilván nem lenne jó, ha történne valami visszafordíthatatlan. Nagyon remélem, hogy csak egy átmeneti állapot! Mák, hogy mára nincs több foglalkozás, mert semmire sem tudok figyelni. Remélem átmegy hozzánk az Ildi ellátni az állatokat! Ha megint azt mondja, hogy elfelejtette (mint ahogy énrám sem nézett rám, amikor rá voltam bízva), akkor holnap hazavitetem magam, muszáj lesz, mert el kell látni őket. Nem tudom mi van/lesz az öreggel is. Szétcsesz az ideg! Próbálom terelni a figyelmemet, eddig hiába. Írok a mai terápiás módszerekről, hátha terel, mert nagyon nem tesz jót a ketyegőmnek (sem) ez a stressz-szint.
A pasztellkrétás foglalkozáson (az most délután volt a művészetterápián) kívül volt ma sématerápia és meseterápia. A sématerápián 2 feladat volt. Az elsőn 2 narancssárga és 2 rózsaszín 'post it' cetlit kaptunk, a narancssárgákra fel kellett írni a 2 legbántóbb mondatot, amit valaha kaptunk akár szülőktől, akár bárki mástól, aztán fel kellett olvasni és felragasztani egy képre, amin egy kiskölyökre 2 felnőtt kiabál kétoldalról. A kör végére a cetlik beborították a gyereket. A rózsaszínekre 2 olyan mondatot kellett írni, amit szívesen hallottunk volna a narancssárga cetliken lévő mondatok helyett. Amikor ezeket kellett felolvasni, akkor le kellett szedni a narancssárgák közül a 2 sajátot és a kiabálós fejekre tenni azzal a mondattal, hogy "ez nem nekem szólt, hanem rólad szólt!" A rózsaszín cetliket a papír aljára kellett ragasztani. Mire mindenki sorrakerült, a gyerek megtisztult a durvaságoktól, a 2 felnőttet meg beborították a szitkok. A gyerek tele lett kedves, megerősítő mondatokkal, amiket kapnia kellett volna az embernek. A másik játékban egy nagy anyagdarabra kellett közösen rárajzolnunk az ún. "Csoportszörnyet". Mindenki hozzátehetett valamit a saját megéléseiből, így alakult ki a figura. Elég furcsa lett; egy sötét, gomolygó füst, ami egy nehéz fémgolyó is egyben, ami folyton gurul utánad és nem lehet előle kitérni, de közben egy sűrű folyadék is, ami megtalálja a repedéseidet és módszeresen telít el kiszorítva a levegődet, meg aminek karmai és éles fogai vannak, amik marcangolnak, a torkodat fojtogatják a kezei, a szemei villámokat szórnak, stb. Komplett mondatokat is írhattunk rá, amiket a büntető hang mond, vagy amit érez az ember, pl. ilyenek kerültek rá, hogy "nagyon fáj", "nem bírom tovább", "nem vagy elég jó", "szégyelld magad", "értéktelen vagy", stb. A végén arról beszélgettünk, hogy mit csináljunk a szörnnyel, ami a belső világunkat, sérüléseinket, a bizonyos "büntető hangokat" jelképezi. Elhangzott olyan, hogy égessük el, vágjuk össze, adjuk oda az őrangyalunknak, hogy vigye messzire, stb., mindenféle módszer. 2 nő azt mondta, hogy fogadjuk el, nyugtassuk meg, hogy lecsillapodjon. Jól mutatják a tippek, hogy a banda legjavában düh tombol. A dokik szerint a dolgok felpiszkálása azért jó terápia, mert elkezdenek az előrevivő, gyógyító gondolatok és reflexek beindulni, másrészt tapaszok (csereképek) kerülnek a sebekre.
Nem jött be az írás, mint nyugtató, továbbra is a plafont veri a stressz-szintem. Akartak gyógyszert adni, de nem fogadtam el, mert nem akarok megint függeni tőle. Önerőből kell tudnom leküzdeni ezt is. Akkor fogok tudni megnyugodni, ha arról kapok hírt, hogy a fater jobban van, meg hogy az állatok is el vannak látva. Öcsém, a terápia nem fog rajtam (eddig?), erre jön egy ilyen hír és majdnem szétcsúsztat. A tehetetlenség és a bizonytalanság a két leggázosabb dolog (számomra legalábbis), pláne együtt. Imádkozom, aztán remélem holnapra csak egy szar emlék lesz az egész!

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: