Nincs kilométerhiányom...
2018. február 24.
2013. április 15.-i jegyzetem:
Rohangálós napom volt, mert a programjaim nagyon egymáshoz közeli időpontra sűrűsödtek össze, igyekeznem kellett, hogy mindenhová időben odaérjek. Reggel épp'hogy jutott időm tusolni, mert már indulnom kellett a pszichiáterhez. Hosszú idő után először azt mondta, hogy lát egy kis javulást. Ennek nagyon örülök! Én is úgy érzem, hogy most jobban vagyok. Apuval nem gyilkoljuk mostanság egymást, ez is sokat számít. Utána elmentem befizetni a DIGI-t, majd mentem a Gergőhöz. Nem fogok tudni spórolni, a kezelés húzós összeg, az állapotfelmérés 15 rongyot kiszed a zsebemből, aztán a további heti 2-3 alkalom is benne lesz legalább 9 ezer forintban. Honnan vakarom össze, az jó kérdés. Délután rendelt a dokim, beugrottam receptet íratni, de a gyógyszerekért már csak holnap jutok el. Onnan még elmentem a Lidl-be. Még a kutyával kell majd lemennem és mára ennyi.
Múltkor beszéltem a húgommal, akkor elég távolságtartó volt, de azt mondta, majd átgondolja a dolgokat. Ma felhívott. Azt mondta, hogy többé már nem tud úgy tekinteni rám, ahogy eddig. Ez mellbevágott. Azzal próbált lecsitítani, hogy rendes voltam, amiért őszintén elmondtam neki, ami történik velem, mert más nem tette volna, stb-stb. Én próbálok beilleszkedni az emberek közé, de ennél jobban nem tudok. Azon vagyok, hogy a lehető legnormálisabban éljek, de vannak dolgok, amiket nem tudok irányítani. Azt mondta látta időnként, hogy furcsa vagyok, de nem tudta az okát.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mi itt leszünk neked.
Kedves Ági!
Köszönöm. Nem vagyok az a típus, aki megosztja, ami belül van (csak a naplómban mondom ki), de valóban jó volna ezt-azt átbeszélni az Anyuval.
Puszi
Kedves Arni!
Sajnálom hogy így alakult!Az Apa-Fiú kapcsolat nem mindig működik és a legnagyobb hiány ilyenkor az édesanya hiánya,aki minden körülmények között a gyermeke mellett állna.Sajnálom hogy melletted nem állhat ott az Anyu,aki megértené minden nyűglődésed,fájdalmad,problémád!Fel a fejjel! Te mindenek ellenére egy klassz srác vagy.
Puszi
Köszönöm. Nem vagyok az a típus, aki megosztja, ami belül van (csak a naplómban mondom ki), de valóban jó volna ezt-azt átbeszélni az Anyuval.
Puszi
Kedves Ági!
Nem jött helyre a viszony.
Apu nem vett észre semmit, mert egy időben nem is élt velünk, aztán meg nem foglalkoztatta mi van velünk, hiába jött haza.
Puszi
Sajnálom hogy így alakult!Az Apa-Fiú kapcsolat nem mindig működik és a legnagyobb hiány ilyenkor az édesanya hiánya,aki minden körülmények között a gyermeke mellett állna.Sajnálom hogy melletted nem állhat ott az Anyu,aki megértené minden nyűglődésed,fájdalmad,problémád!Fel a fejjel! Te mindenek ellenére egy klassz srác vagy.
Puszi
Nem jók a titkok, mérgeznek.
Puszi
Puszi
Kedves Arni!
A hugod mindig is a hugod lesz.Talán most még nem tudott megbirkózni a helyzettel,azzal amit elmondtál neki,de idővel másképp értékeli ő is.Benne is helyre kerülnek a dolgok,történések,hogy akkor és ott miért az volt ami.
Az Apu?Hát neki is nehéz lesz,ha a kezdetektől nem látta,nem érezte hogy valami nincs rendben és nem kérdezett rá.Idő kell,hogy megeméssze,ha rászánod magad és beszélsz vele.Nem szabad felróni ahogy reagál egy váratlan helyzetre.Idővel ő is megérti a dolgokat.Ahogy Éva is írta,nem jó egyedül őrlődni,magadba zárni.
Nagyon szurkolok neked! :)
Puszi
Nem jött helyre a viszony.
Apu nem vett észre semmit, mert egy időben nem is élt velünk, aztán meg nem foglalkoztatta mi van velünk, hiába jött haza.
Puszi
Köszönöm, Arni... Gondoltam, hogy erről lehet szó. Sajnálom. Neked viszont ott van még az apu, ahogyan a lányomnak én. Így alakult.
Mindig is igyekeztem, a kezdetektől olyan légkört kialakítani kettőnk között, hogy, ha bármelyikünknek is fáj valami, lelki, testi, akármi, természetesnek vesszük ma már, hogy elmondjuk egymásnak. Az őszinteség, még ha néha kellemetlen is jobb, mint magunkba zárni és őrlődni... Nem tesz jót az egészségnek. :-)
Puszi!
Ez így van, az elfojtás káros, tudom én, de sokszor csinálom ilyen-olyan okokból.
Puszi
Puszi
A hugod mindig is a hugod lesz.Talán most még nem tudott megbirkózni a helyzettel,azzal amit elmondtál neki,de idővel másképp értékeli ő is.Benne is helyre kerülnek a dolgok,történések,hogy akkor és ott miért az volt ami.
Az Apu?Hát neki is nehéz lesz,ha a kezdetektől nem látta,nem érezte hogy valami nincs rendben és nem kérdezett rá.Idő kell,hogy megeméssze,ha rászánod magad és beszélsz vele.Nem szabad felróni ahogy reagál egy váratlan helyzetre.Idővel ő is megérti a dolgokat.Ahogy Éva is írta,nem jó egyedül őrlődni,magadba zárni.
Nagyon szurkolok neked! :)
Puszi
Anyu nem él.
Igen, a húgom már jó ideje elköltözött.
Ismerős ez a "mehetnékem van" állapot. :-))
Mindig is igyekeztem, a kezdetektől olyan légkört kialakítani kettőnk között, hogy, ha bármelyikünknek is fáj valami, lelki, testi, akármi, természetesnek vesszük ma már, hogy elmondjuk egymásnak. Az őszinteség, még ha néha kellemetlen is jobb, mint magunkba zárni és őrlődni... Nem tesz jót az egészségnek. :-)
Puszi!
Talán az megkönnyítené, hogy a szálakat összerakjam, ha pár szóban említést tennél arról, hol volt, van anyukád, róla nem hallottam, csak apukáddal élsz?...vagy figyelmetlen voltam és a húgodnak önálló családja van, ezért nem él már veletek, hogy telefonon értekeztek? Ami azt illeti eléggé szerencsétlen mondata volt az..., lehet arról van szó, maga sem tudja mit is mondjon... Mindannyian valamitől, még magunk sem tudjuk, "furcsák" vagyunk.
A lányomnak mindig kilométerhiánya van, így télen főleg, ezért apró-cseprő dolgokat rá bízok, elmegy a boltba, naponta többször is keveset vásárol, befizeti a csekkeket a postán, elég messze van... hagyom, főzőcskézzen. Én is megtehetném, de pontosan azért nem, hogy ne érezze magát rosszul a négy fal között... Nehéz kérdések ezek!
Igen, a húgom már jó ideje elköltözött.
Ismerős ez a "mehetnékem van" állapot. :-))
A lányomnak mindig kilométerhiánya van, így télen főleg, ezért apró-cseprő dolgokat rá bízok, elmegy a boltba, naponta többször is keveset vásárol, befizeti a csekkeket a postán, elég messze van... hagyom, főzőcskézzen. Én is megtehetném, de pontosan azért nem, hogy ne érezze magát rosszul a négy fal között... Nehéz kérdések ezek!