újabb események régebbi események további események
09:18
Black Ice új bejegyzést írt a naplójába
12:21
zsoltne.eva módosította a cikkét
11:02
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:25
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:21
Black Ice módosította a cikkét
15:17
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:08
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:04
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:00
Black Ice új cikket töltött fel
11:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:50
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
10:38
Yolla új cikket töltött fel
09:53
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:27
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Nyaralunk!!!

2011. június 26.

Vissza a naplóhoz

Gyermek- és kamasz koromban gyakran sátoroztam a Tisza parton, eldugott falvak, tanyák közelében, egyik barátnőm családjával és barátaikkal.
A vadkempingezést kinőve azonban többet akartam.
Többet, például zuhanyzót és angol wc-t. Így kerültünk egyik évben a megszokott kis baráti csapattal a poroszlói Tisza-kempingbe, és így lettünk ott visszatérő vendégek.
A korom múlásával azonban együtt jár a kényelmesség utáni vágyam is, így esélyt sem adtam arra, hogy idén nyáron is a Tisza-kemping fényűző komfortját vegyem igénybe. Keresgéltem a neten, vadásztam az igénybe vehető szálláslehetőségek után, és így jutottam el hosszas tortúra után Ilonka néni ajánlatához.

A néni, -miután felhívtam a megadott telefonszámot- már rögtön az első beszélgetésünk alkalmával a szívembe lopta magát, mivel elengedte az idegenforgalmi adót, ezenkívül jelentősen le tudtam alkudni a kért foglalót is, a kiadó szállás pedig fantasztikusnak tűnt az interneten keresztül.
Igaz, először akadékoskodott, hogy a két szobás családi házat csak ketten, én és a barátom vennénk igénybe, de aztán legnagyobb megelégedésemre kijelentette, hogy „mi” egy család vagyunk, így elképzelhetetlen, hogy bárki idegent szállásoljon még mellénk; mert mint mondta előtte, nagy lesz az a ház kettőnknek, így elképzelhető, hogy fogad mellénk más vendéget is, „közös véjce használattal”. Szerencsére szóban megegyeztünk, hogy mégsem tesz így, és a kiadó szállást egy hétig kizárólag én és a párom fogjuk uralmunk alá vonni.

(1. nap –hétfő-)
A megbeszéltek szerint hétfő délután megérkeztünk a poroszlói állomásra, ahol azonmód hívtam kedves szállásadónkat, további útbaigazítás végett.
Ilonka néni megnyugtatóan bele is recsegte a mobilomba, hogy aszongya: „tessenek gyönni, itthon vagyok”.
A nyári napsütésben végigvonszoltuk fáradt testünket és bőröndjeinket Poroszló kies utcáin, és kis keresgélés után megérkeztünk a címre, ahol Ilonka néni már várt ránk.
Jól megtermett, hatvan év körüli asszonyság volt, résnyire húzott szemével fürkészően vizslatott minket.
Bevezetett a házba, majd kérte, hogy válasszunk szobát magunknak. Furcsálltam a dolgot, hát mégsem miénk az egész ház?
Aztán némi gondolkodás után, beláttam, hogy Ilonka néninek igaza van; nem mai gyerek már, miért takarítson utánunk feleslegesen? Kiválasztottuk az egyik szobát, majd bevittük a bőröndjeinket. A szobában így nem maradt egy talpalatnyi hely sem, mivel a franciaágy, a hozzátartozó két éjjeliszekrény, a koloniál stílusú szekrénysor, az előtte elterülő pótágy, a kisasztal, a nagyasztal (rajta a nem működő tévével) valamint a két fotel miatt már így is alig lehetett férni a körülbelül tizenöt négyzetméternyi területű szobában.
Sebaj! Hiszen nem azért jöttünk, hogy az egész napot a szobában töltsük, és ha kipakolunk, biztos könnyebben boldogulunk.
Azám kipakolás!…Ilonka néni már a fürdőszobát mutogatja.
Vittem is serényen a néni után a piperecuccaim, de kiderült, felesleges az erőlködés a részemről.
Ilonka néni szilárdan megvetette lábát a szemmel láthatóan belakott helyiség közepén, (a polcok tömve voltak a háziak különböző tisztálkodási kellékeivel) majd jobb kezével széles kanyart írt a levegőbe, aztán így szólt:
-No, ez a fű’dőszoba! Úgy gondoltam maguk kipakó’hatnak ide! – mondta, azzal kezével rácsapott a fürdőben lévő keskeny fűtőtest tetejére.
A fűtőtest cirka negyven centiméter hosszú volt, és körülbelül tizenkét centiméter széles.
Miután a barátommal igazságosan elfeleztük, éppen ráfért a szappanom, és a fogkefém.

- Mit hoztál magaddal? - nézett a néni a fürdőszoba elhagyása után az előtérben maradt csomagomra.
Kérésére kötelességtudóan megmutogattam élelmiszerkészleteinket.
- Főzni fogsz? - kérdezte mély hangján. - Hagyjad itt kinn azokat az ételeket - mondta, és rámutatott egy kisasztalra az ebédlőben.
Majd sorban megnézegette, mit hoztam: leveskockát, fűszereket, száraz tésztát, zacskós rizst, pudingport, félkész gofrit, és néhány konzervet.
A mustra után, Ilonka néni közölte velünk, hogy, „nagy baj, van, meggondó’ta magát, fogad ő mellénk más vendéget”.
Ezek után már semmi jót nem vártam a nénitől; mindenesetre gyorsan átadtuk neki az irányába tanúsított jó szándékunk, és megelőlegezett bizalmunk jelképét, egy doboz bonbont. Ilonka nénin nem látszódott, hogy különösképp meghatotta volna a gesztus, továbbra is kitartott az álláspontja mellett.
Mit tehettünk volna? Megírtuk a szerződést, és maradtunk.
Ilonka néni ezután hosszasan sorolta a házirendet, úgymint, a szúnyoghálóval felszerelt bejárati ajtó legyen mindig csukva, a lámpát ne égessük, a vizet ne folyassuk, a gázt ne használjuk, a rendre vigyázzunk, a denevérrel keresztezett csivava keveréket, más néven a kutyáját, ne engedjük a házba, és óvjuk tőle a bejárati ajtóra szerelt hálót, mert a dög hajlamos rá, és szétszedi. Legyünk csendesek, rendesek, a rádiót csak módjával hallgassuk, ne maradjunk el késő éjszakáig, és ha valaki kiadó szállás után érdeklődne, rögvest irányítsuk hozzá.
Miután a kinyilatkoztatás megtörtént, Ilonka néni a távozás mezejére lépett, de előtte még megfenyegetett minket, hogy másnap jön mosni.
(Kiderült, hogy az udvaron van egy kisebb épület, és a férjével ott laknak, amíg a turisztikai szezon tart, vagyis, amíg elfoglaljuk a házukat.)

(2. nap –kedd-)
Fárasztó nap után édes a pihenés, azaz édes lett volna, ha az űrkutya nem ugatott volna egész éjen át az ablak alatt.
Ettől függetlenül reggel bizakodva keltünk, a napfény mosolyt csalt az arcomra, a kezdeti nehézségek egy rossz álomnak tűntek.
Békésen kávézgattunk barátommal a verandán, (Ilonka néni nem sokkal előtte szambázott el a boltba, ő úgy mondta: „ábéce”) mikor két idegen férfi állt meg a ház előtt, és kiadó szállás után érdeklődött. Barátom, ez az aljas jellem, zsigerből rávágta, hogy sajna, az
bizony nincs. Ebből kisebb vita bontakozott ki köztünk, mert attól függetlenül, hogy én sem szerettem volna a vakációm két ismeretlen fiatalemberrel (közös fürdőszoba és véjcehasználattal) összezárva tölteni, ezt nem tartottam szép gesztusnak. Nem beszélve arról, miszerint a falu kicsi, a szomszédok extra radarral rendelkeznek, és az iménti beszélgetést továbbítják a szememben már így is rémisztő szállásadó néninek.
A krach be is ütött, mikor Ilonka néni hazaért, és rákérdezett: érdeklődött-e valaki kiadó szoba után. Barátom rögtön rávágta hogy nem, mire Ilonka néni elmondta, hogy vigyázzunk, mert útközben mondták neki, hogy két fiatalember kiadó szállás után érdeklődve férkőzik be a házakba, és utána némi eltulajdonított értékekkel távoznak gyorsan és angolosan.
Püff neki! Megmentettük Ilonka néni vagyonát, és még csak el sem büszkélkedhettünk vele!
A nap gyorsan eltelt, felfedeztünk néhány kisebb vendéglátóipari egységet, bevásároltunk, megjártuk a strandot, közben a néni is sikeresen kimosott.

(3. nap –szerda-)
A délelőtt folyamán Ilonka néni ismételten meglátogatott minket, és szemrehányóan közölte hogy a barátom reggel nyitva hagyta a veranda ajtót, így bejöttek a legyek, és „mind össze szarták a falat”! Tetszenek érteni, ugye? Nem egy-két légy szarta össze a falat, hanem mind! (elnézést kérek a kifejezésért)
Tüzetes vizsgálatba kezdtem a falakat illetően, de egy darab légypiszkot sem találtam, így az ügyet részemről lezártnak tekintettem, barátomat pedig, hogy hatásosabb legyen, még Ilonka jelenléte alatt megfenyítettem a nyitva hagyott ajtó végett. Mivel úgy tűnt, hogy a néni a rendre utasítás után sem óhajt elhagyni minket, igyekeztünk minél gyorsabban elhagyni a terepet, és újfent lementünk a strandra.
Délután visszamentünk a házikóba, gondoltuk megebédelnénk, de Ilonka néni épp a konyhában leltározott.
Pont kapóra jöttünk neki, így el tudta mondani, hogy túl sok edényt használunk, túl sok pohárból iszunk, túl sok tányérból eszünk, majd kijelölte mely konyhatechnikai eszközöket használhatom a közeljövőben.
Nagy levegőt vettem, és próbáltam elviselni a nénit.

(4. nap –csütörtök-)
Ilonka reggel újfent tiszteletét tett nálunk, és kitárta „mind az ablakot” mivel a friss levegő úgymond létfontosságú. Ezzel egyet is értettem, bár időközben megfigyeltem, hogy a néni felettébb szeret a kitárt ablakok alatt üldögélni (és hallgatózni), ami engem, egy icipicit frusztrált.
Délben ismét visszatért hozzánk, és informálódott a gasztronómiai ismereteim felől, rátérve a lényegre, nem sütnék-e süteményt neki.
Mivel még mindig nem jöttem rá, mely a leghasznosabb stratégia a néni ellen, már majdnem belementem az ajánlatába, mikor rájöttem, hogy nem tudok sütni, így kénytelen voltam elutasítani a felkínált lehetőséget.
Ilonka morgolódva elhagyta a lakot, majd az ajtóból visszafordulva, megérdeklődte fodrászhoz járok-e. A kérdés hallatán már végképp összezavarodtam, majd hősiesen kijelentettem, hogy nem. Speciel a nővérem festi a hajam. Ilonka szeme felcsillant, és rögtön rá is tért a lényegre, ha ennyire otthon vagyok a hajfestésben, vegyem már kezelésbe ráérő időmben az ő hajkoronáját.
Sietve elutasítottam a felkínált lehetőséget, mondván, annyira azért nem vagyok járatos a szakmában.
Ugyanez nap délután visszajött és titokban átvizsgálta az utazótáskáink tartalmát.

(5. nap –péntek-)
Előző nap a párom eláztatta a perzsát a fürdőszobában (mért van szőnyeg a fürdőszobában?), gondoltam megölöm, de mivel a hullát nehéz eltüntetni, úgy döntöttem, megszárítom valahogy. Két lehetőséget láttam magam előtt, az egyik, hogy egész napos szobafogságra ítélve megszárítom egy hajszárítóval, vagy a természetre bízom, és kiakasztom a napra száradni. Mivel Ilonka néni ismételten célba vette az ábécét, kinn pedig legalább 32 C fok volt, az utóbbi megoldás mellett döntöttem. Szerencsére mire Ilonka hazajött, a szőnyeg ki is szikkadt. További balesetek elkerülése végett feltekertem a dögöt és beállítottam egy sarokba.
Pechemre Ilonka távollétünket kihasználva (hortobágyi kirándulás) visszatette a fürdőszobába, így este a drágámnak (párom) ismételten sikerült szétáztatnia.
Ekkor már éreztem azt, hogy a tűrőképességem kezd véges lenni, és szeretnék hazamenni, főleg miután Ilonka felfedezte a szőnyege ellen elkövetett merényletet, és megtanított minket a zuhany helyes használatára. Azt követően kimászott a kádból, ahol ruhában, víz nélkül imitálta, hogy kell tisztességesen mosakodni, bevonult a konyhába és közölte (üvöltött, mint az állat) hogy kinn hagytam az edényeket a szárítón, ami őt felettébb zavarja. A párom próbálta jobb belátásra téríteni a nénit, de Ilonka hajthatatlan maradt, mivel szerinte a nő dolga a háztartás szakszerű ellátása, és rendben tartása, amihez egy férfiember nem ért, így annak rendje módja szerint elküldte a barátomat a ( …) ki a verandára.

(6. nap –szombat-)
Ilonka ismét jött, és kitárta „mind az ablakot” még mindig a friss levegő létfontossága mián.
Mi lementünk a strandra.
Gondolkoztunk, hogy visszamenjünk-e, de valahol kell aludni.
Visszamentünk.
A barátom javasolta, hogy célszerű lenne körbepisilni a házat, megelőzvén az újabb látogatást. Igaz, a házat csak ideiglenesen lakjuk, de mi is csak ideiglenesen pisilnénk körbe. Ellenkezésemnek adtam hangot, majd módosítottunk a terven, és este „mind szétszedettük a hálót” a kutyával.
Ezt nem volt nehéz kivitelezni, mivel Edi, így hívták az űrkutyát, amúgy is mindig be szeretett volna jönni a házba. Elég volt bezárni a szúnyoghálóval fedett verandaajtót, utána hívni a kutyát.
Edi jött, látott, és győzött.

(7. nap –vasárnap-)
Lecsó illatára ébredtünk, Ilonka már bőszen főzött a konyhában. Sajnos, nem nekünk. Gyorsan összepakoltunk, és érzékeny búcsút vettünk a nénitől, aki a lelkünkre kötögette, hogy ha hazatértünk szeretett városunkba, ajánljuk a szállását minél szélesebb körben.



Én ezúton jelentem, megtörtént.
Ezután pedig - Isten engem úgy segéllyen’- csak szállodába megyünk.

- Bianka -




Video: youtube.com
Kép: Internet

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

A naplóbejegyzéshez nem szólhatsz hozzá.

időrendi sorrend

2011. július 8. 07:32

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 3. 11:17

A múlt héten elfelejtettelek megdicsérni! Dícsér dícsér Bianka!!!
Nagyon tetszett:-)
Üdv,
Pinokkió

Köszi:)

A héten kaptam egy levelet, Terézanyu nyaralással kapcsolatos írásokat "vár".:)
Az imént néztem meg, a határidő miatt (ma, du. 16.00 óra), de a kikötés: 1000 karakter.
Mit lehet írni 1000 karakterben???

Akinek van kedve azért, pályázzon!



"

"Együtt írunk, együtt nevetünk!" - minipályázat

Amikor mi gyerekkoromban elmentünk a szokásos kéthetes családi nyaralásra, két dolgot biztosra lehetett venni:

a: esett 2 hétig.

b: valamelyikünk bekapott valami csúnya vírust.

Mióta felnőttem, azóta sincs ez nagyon másként. Ha mi egyszer végre elmegyünk nyaralni, akkor biztosan történik valami...

Veletek mi szokott történni? Milyen vakációs sztoritok van?

Osszátok meg velünk, akár azt is, ha idén otthon nyaraltok. Ha én/mi egyszer elmegyünk nyaralni!- címmel várjuk a minipályázatokat - maximum 1000 karakterben, legkésőbb péntek (július 8.) délután 16.00 óráig a klub@terezanyu.hu címen. A három legjobb írás kikerül a Terézanyu.hu oldalra, a szerzőiket pedig Richter hűtőtáskával jutalmazzuk! "


Bocsi, hogy csak most szólok:(. Mindig mindent az utolsó pill.ra hagyok... :(
2011. július 3. 11:17
A múlt héten elfelejtettelek megdicsérni! Dícsér dícsér Bianka!!!
Nagyon tetszett:-)
Üdv,
Pinokkió
2011. június 27. 10:59

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. június 27. 07:35

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Petra, :)
nekem is ez volt az egyetlen eset, mikor a háziak közül, jelen esetben a házinéni, valóban (szinte) házon belül maradt.:)

Én is apartmanpárti vagyok.
Idén szállodában leszünk, ráadásul ellátással, ami jó, viszont behatárol:).

:)
2011. június 27. 10:56

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2011. június 26. 22:04

Én nem idegeskedtem volna. Nyugodtan is meg lehet fojtani valakit.

Pumukli! :D:D:D
2011. június 27. 07:35
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2011. június 26. 22:04
Én nem idegeskedtem volna. Nyugodtan is meg lehet fojtani valakit.
2011. június 26. 20:55

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. június 26. 18:28

Köszi, Angyal:)

Túléltük:), az a lényeg.:)

Sajnáltam a nénit, de nem találtam semmilyen mentséget a viselkedésére.

Egyszer a férje egy böhöm nagy traktort szerelt az udvaron. Meglátott minket, kérdezte: nem láttuk-e a nejét? Mondtuk: nem, szóljunk neki, ha látjuk?
Aszonta: nem, nem, isten őrizz, csak kérdezte:).

De tényleg nagy türelemmel viseltétek a helyzetet, rajtam már eluralkodott volna a lincshangulat!!:):)
2011. június 26. 20:46

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. június 26. 18:28

Köszi, Angyal:)

Túléltük:), az a lényeg.:)

Sajnáltam a nénit, de nem találtam semmilyen mentséget a viselkedésére.

Egyszer a férje egy böhöm nagy traktort szerelt az udvaron. Meglátott minket, kérdezte: nem láttuk-e a nejét? Mondtuk: nem, szóljunk neki, ha látjuk?
Aszonta: nem, nem, isten őrizz, csak kérdezte:).

Szegény ember!!! Szép estét Neked!! Puszi: Angyal :)
2011. június 26. 19:15
Szia Bianka !

Az írás és az ajánlás is tetszett,de maradok a Tisza partján élő rokonoknál, ők étellel és itallal kínálnak, kényelmesen elhatok és lakhatok. Valamint nem túrják föl a táskámat, ha nem vagyok ott. Cserébe én is szívesen látom őket városi lakásomban, egyikünknek sem kell kiköltöznie, és jól elvagyunk együtt. Ehhez az Ilonka nénihez pedig nem szívesen mennék magam sem. Üdv Éva.
2011. június 26. 18:28

megtekintés Válasz erre:   - 2011. június 26. 18:09

Azt hiszem ki kéne adnom a házunkat. :))))

Jó kis élménybeszámoló! :)

DJ!

Simán. Nagy üzlet:). Én kiadnám, de ide a kutya se jön:)
2011. június 26. 18:28

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. június 26. 17:29

Szia Bianka!
Ez inkább egy túlélőtábor volt! Minden elismerésem a Tiétek!! Üdv: Angyal

Köszi, Angyal:)

Túléltük:), az a lényeg.:)

Sajnáltam a nénit, de nem találtam semmilyen mentséget a viselkedésére.

Egyszer a férje egy böhöm nagy traktort szerelt az udvaron. Meglátott minket, kérdezte: nem láttuk-e a nejét? Mondtuk: nem, szóljunk neki, ha látjuk?
Aszonta: nem, nem, isten őrizz, csak kérdezte:).
2011. június 26. 18:25

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. június 26. 17:22

Jó írás, és az ajánlás is megvolt :D
Tetszett, üdv: Zsizsik

:D:D:D

Átélni nem volt olyan kellemes:)
Ez volt az utolsó Tisza-parti emlékem. :)
2011. június 26. 18:24

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. június 26. 17:08

Szia Bianka! Bombajó az írás nekem, persze történései más lapra tartoznak...., még jó hogy "túléltétek"! Nem is tudom mit tettünk volna, azt hiszem Én is a szállónál döntenék, ezek után meg főleg!


Üdvözlettel Orsolya

Orsi! ...
gondolkoztam, h. írjak-e ebből a történetből vmiféle humoreszket, erős túlzásokkal, de nem volt szükséges. A valóság is elég döbbenetes, szerintem.:)

Azóta voltam apartmanban, nagyon jó élményekkel tértem haza.
Tudom ajánlani!:)
Idén viszont szállodába megyünk, igaz, én nem szeretem annyira a szállodákat, mint az apartmanokat, az apartmant szabadabbnak érzem.

Bia
2011. június 26. 18:19

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. június 26. 17:01

Kedves Bianka!

Lenyűgöztél.
Eddig sem voltam, de ezután se megyek az tuti falusi szálláshelyre. Pedig mindig reménykedve gondoltam rá. Ez egy kész horror. A néni pedig egy kannibál.
Rajtad viszont igencsak elcsodálkoztam. A te és az én tűrőképességem olyan távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
A barátod idegei előtt meg le a kalappal! :-)

Puszi,
Éva

:) Én kiképzőtisztnek hívtam. :)

A barátom (régmúlt emlék, mint eme "nyaralás", -2008-) idegeit amúgy tényleg nem cincálta szét, röhögött rajta. Én kevésbé, főleg, mert jobbára engem piszkált. Volt, h. kinn rettegtem a verandán, amíg a sárkány benn üvöltött.
Muszáj volt maradnunk, mert kifizettük a hetet előre. Úgysem adta volna vissza a pénzt.


Biztos vannak aranyos, kedves falusi vendéglátók, hát ő nem ez a kat. volt.
:)

Pusz,

Bia
 
2011. június 26. 18:09
Azt hiszem ki kéne adnom a házunkat. :))))

Jó kis élménybeszámoló! :)
2011. június 26. 17:29
Szia Bianka!
Ez inkább egy túlélőtábor volt! Minden elismerésem a Tiétek!! Üdv: Angyal
2011. június 26. 17:22
Jó írás, és az ajánlás is megvolt :D
Tetszett, üdv: Zsizsik
2011. június 26. 17:08
Szia Bianka! Bombajó az írás nekem, persze történései más lapra tartoznak...., még jó hogy "túléltétek"! Nem is tudom mit tettünk volna, azt hiszem Én is a szállónál döntenék, ezek után meg főleg!


Üdvözlettel Orsolya
2011. június 26. 17:01
Kedves Bianka!

Lenyűgöztél.
Eddig sem voltam, de ezután se megyek az tuti falusi szálláshelyre. Pedig mindig reménykedve gondoltam rá. Ez egy kész horror. A néni pedig egy kannibál.
Rajtad viszont igencsak elcsodálkoztam. A te és az én tűrőképességem olyan távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
A barátod idegei előtt meg le a kalappal! :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: