Olvasni jó - ha hagynak
2011. január 23.
Hétvégén átszaladtam az unokahúgomhoz. Láttam, van egy csomó mindenféle újságja, női divatmagazinok, otthonszépítő újságok, na, mondom, aci csak ide, ha te úgyse olvasod most.
Átcíheltem egy nagy szatyorban, délutánra remek elfoglaltságnak ígérkezett a sok olvasnivaló. Könyvem most nincs új, gondoltam, elleszek ezekkel addig. A semmitől jobb.
Már átlapoztam többet belőlük, mondjuk, a divat annyira nem izgat, mert nem telik több százezres ruhákra, de sok egyéb cikk is van benne, ami érdekel.
Eltelik pár óra, jön át a testvérem. Nézi a sok újságot, azt kérdi, tesó, már megint olvasol? Naná, én mindig.
Ő, mondja, nem szeret olvasni. De azért leül, elvesz egy - egy darabot, csak, hogy átlapozza. Jó. Hajrá.
- Jééééé, ebben van recept is? Meg a vörös áfonyáról egy cikk, amit már rég kerestem...- kiált fel.
Én csak sóhajtok egyet. Hagyjál olvasni.
- Tesó, adjál már egy tollat, ezt kimásolnám.
- Nesze. Csak ne zaklass. Én nyugiban szeretek olvasni.
-Te, ez milyen toll?? Mi az, hogy Feleségek.hu? - jön a következő kérdés. Mondom neki.
- Akkor most mi van? Te író vagy??? - ezen én is jót röhögök.
- Nem, csak hobbi és próbálkozás.
Hümmög. És másolja a recepteket szorgalmasan. Végre elmennek. Életében nem olvasott ennyit, mint itt, ezalatt az egy óra alatt.
Második felvonás.
Jön az unokahugi, az újságok tulajdonosa.
Ő legalább nem csodálkozik az elől hagyott tollon, tudja, hogy firkálok néha.
Felemeli az első újságot.
- Van benne valami érdekes? Én nem szoktam kiolvasni ezeket. - jelenti ki.
Sóhaj.
- Talán lapozgasd át csendben. - válaszolom.
- Te, olvastad már, hogy a citrom mennyi mindenre jó? - Már megint kezdődik, gondolom.
Így legyen ötösöm a lottón.
- Ez az izéé, ez a függöny meg pont úgy van megvarrva, itt a képen, ahogy én szerettem volna mindig az enyémet. De jó, találtam ötletet. Ja, és láttad, hogy mit írnak a friss szakításról? - teszi fel a következő kérdést frissen szakított unokahugim.
Megőrülök. Komolyan. Nem tőle, őt imádom.
Attól, hogy nem hagynak olvasni. Az újságok ott álltak halomban nála, elő se véve, hozzá se nyúlva. Elhozom. Olvasom. Olvasnám. Ha hagynának.
Erre jönnek ők, akik nem szeretnek olvasni. Itt ragadnak, és lám, találnak olvasnivalót, ott, ahol nem is gondolták, hogy van.
Végül is, két emberrel gyarapodott az olvasni szeretők tábora.
A tenger is cseppekből áll össze.
A bejegyzést írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend