Osztálytalálkozó - másként
2018. február 25.
A múló idő, az emlékek, a napi viharok nem hogy szétzilálták a közösséget, inkább összekovácsolták azt. Ilyen is van, remélem, hogy egyre több!
Azzal kezdeném, Budapesthez közel vidéken nőttem fel. Sokan 3 éves korunktól ismerjük egymást, hisz az óvodát együtt kezdtük.
Sok-sok találkozót rendeztünk az elmúlt évtizedekben, csak úgy örömből.
Az idei viszont megérdemelte, hogy kiemelkedjen.
40 éves Ballagási évfordulót tartottunk!!!!
Olyan hihetetlen gyorsan sikerült mindenkit megtalálnom, elég volt a hangom, és öröm felelt a másik oldalon.
Már régóta évfolyamban gondolkodunk, tehát A és B együtt.
Hol van már az a gyerekkori "utáljuk az A-sokat" dilink???
Mindenki egyet akart csak: együtt lenni, örülni egymásnak!!
Aki csak tudott, tett valamit, ki a helyet intézte el, többen azt előkészítettük, ünnepivé varázsoltuk, más az innivalót rendezte-bizományba.
No és bográcsban főztünk. Senkit nem érdekelt, hogy szakad az eső!
Képzeljétek délután 4-től -éjjel 2-ig tartott a bulink!!!
Csak azért mentünk haza, mert illett!! Illetőleg a férjek, feleségek tűréshatárát nem akartuk még jobban irritálni.
Merthogy 35 évvel ezelőtt megfogadtuk, hogy ez a nap csak a miénk!!! Sem férj, sem feleség nem jöhet. Jó döntés volt!!
Az elsőn, az 5 évesen eljött néhány feleség, de mi lányok rövid úton "kiutáltuk" Őket.
Akkor született az elhatározás, és közösen döntöttünk.
Igazi vidám, kedves, incselkedő, nagy beszélgetős órák voltak. Nagyokat nevettünk, megbeszéltük ki kibe volt szerelmes, és a titkok most előkerültek.
Igazi meglepetésként hatott, az egyik fiú átadta nekem -- mint a TITKOK őrzőjének --- a 3/b. osztálynaplónkat!! No ez nem semmi!! Nem is akartuk tudni, hogy szerezte meg, a lényeg, hogy meg van. Most én őrzöm. Szép feladat!!
Millió emlék, apró kis történés, hogy miket csináltunk, milyen rosszak voltunk, és nagyszájúak.
Az eredeti létszámunk az osztályunkban 17 fiú és 8 lány. Sajnos már 6 fiú átment a túloldalra. Azzal kezdünk, hogy a temetőbe indulunk, és hozzájuk megyünk. Ez már tradíció, és az eső sem tántorított el senkit.
Azért ragadtam" tollat", mert olvastam egy más osztálytalálkozó emlékeiről.
Tudatni szeretném veletek --- aki olvassa -- hogy nem minden olyan. SŐT!!!!
Nálunk is vannak szerényebb körülmények között élők, de ez senkit nem érdekel, inkább abból a szempontból van jelentősége, hogy az 1 főre leosztott ft-részből kihagyom őket, és nem engedem fizetni! Ezt mindenki tudja, egyetért vele, és eszerint járul hozzá, hogy én ne fizessek rá! Értitek??
Igazi osztályközösség még ma is!! 40 év után is ott folytatjuk, ahol ki tudja mikor abbahagytuk.
Néhány jelentéktelennek tűnő szösszenet. Mikor elkezdtem telefonálgatni, beütve a számokat, a másik oldalon kivétel nélkül azzal fogadtak:
- Szia Márti.Tehát!!! Benne vagyok a telefonjukban. HŰHA! No ez a nagy dolog!! Ennyi idő után is élnek, működnek a dolgok, sőt egyre inkább működnek.
Mi hiszünk abban, hogy összetartozunk, akárhol is legyünk.
Jó csapat voltunk és azok is maradtuk.
Mert jó együtt lenni, örülni, nevetni, szeretetet adni és kapni.
Úgy éjfél körül az egyik "srác" előállt egy javaslattal,miszerint az 1970-es évfolyam válasszon osztályfőnököt!! Merthogy Ők sincsenek már köztünk:
Röviden: közfelkiáltással én kaptam e nemes feladatot.
Kivételes este volt, és már tudjuk, hogy nem várunk 5 évet a következőre, hanem évente összebújunk, mert jó, mert kell, mert számítunk egymásnak.
Hogy kiből mi lett? Hogy ki milyen politikai hitet vall??? Lényegtelen, egyáltalán nem érdekes. Szükségünk van egymásra, és ezt világosan láttam, megéltem.
Hosszú hónapokig fülig ér a szám, ha csak rágondolok!!
- smartee - Siklódi Márta -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Még eddig egyik osztálytalálkozómra se mentem el.
De talán legközelebb. ;)
De talán legközelebb. ;)