Papa...

2012. március 14.

Vissza a naplóhoz

Nagyon, nagyon sajnálom! Mert úgy gondolok rá, mint a saját apámra, aki nagyon erős fizikumú ember volt és egész életében keményen dolgozott. A családjáért. A végére úgy összement mint egy kis egérke. Amikor bekerült a kórházba, már sejteni lehetett, onnan nincs visszaút... Augusztus volt, hőség... úgy vártuk az esőt mint a messiás!... Vasárnap elbúcsúztunk tőle. Azon az éjszakán meghalt... Az esőt már nem tudta megvárni... 66 éves volt. 1919-ben született. Anyám 84 éves volt, amikor meghalt. Egy évvel volt fiatalabb apunál. Én tudom mit jelent elveszíteni azokat, akiket szerettünk!!

Én nem ismertem a Papámat. Az én apám megszökött, mint katona, nem akart harcolni, ő horvát származású volt... Az ő családja számomra mindvégig tabu volt...

Fel a fejjel!!!!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

zsoltne.eva

párbeszéd

2012. március 16. 05:44

Válasz erre: Virág - 2012. március 15. 21:12

ma vége

Egy szerettünk elvesztése fájdalmas, és egyben megkönnyebbülés. Rádöbbenése a véges létünknek. Kegyes volt az elmenetele, gyorsan történt. Nem hagyta sokáig szenvedni!
Emléke örökre veled marad!

Nyugodjon békében!

Virág

2012. március 15. 21:12

ma vége

zsoltne.eva

párbeszéd

2012. március 15. 10:55

Válasz erre: Tündér - 2012. március 15. 10:03

Kedves Éva!

Nagyon fontos emlékeznünk, és elengednünk, még akkor is ha nehéz.

Pussz, Tündér

Ezt az egyet, vagy többet, soha! :-)

Tündér

2012. március 15. 10:03

Kedves Éva!

Nagyon fontos emlékeznünk, és elengednünk, még akkor is ha nehéz.

Pussz, Tündér

Virág

2012. március 14. 19:42

... köszi ...