Parkolópályán
2013. december 12.
Amikor az ember élete önként választott parkolópályán csordogál, igen kevés öröm vegyül az ürömbe, akkor bizony kicsit érzékenyebben reagál mindenre, s felcsattan az első nem tetsző szóra.
Aki nem próbálta még ezt az élethelyzetet, az egy percig se aggódjon, az élet forgandó, s nem tudjuk, mit hoz a jövő.
Azonban az ember természete nem átléphető, most sem állítok mást, mintsem gondolok, legfeljebb kevésbé tüskésen fejezném ki álláspontomat normál körülmények között.
A negyvenéves érettségi találkozónkon ott volt az egész évfolyamunk, s megállapítottuk, hogy mindannyian azok maradtunk, akik anno voltunk, legfeljebb markánsabbak lettek a vonásaink.
Így, hatvan felett, még kevésbé hajlik az ember gerince.
Megtudod te is, csak idő kérdése.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
De hiszen mind ahányan vagyunk ezen a pályán végigmegyünk ki előbb, ki később.
Mindig mondtam, cseréljen velem, bújjon bele az én élethelyzetembe bárki és majd megtudná.
Ugyanez fordítva, mert ha azt nézem hányféle élethelyzet van még a sajátomon kívül, hát nem biztos, hogy bárkivel is cserélnék. Nem mazsolázhatnám ki csak a jót? :-)
Hát az én gerincem is eléggé hajlíthatatlan már, de azért megpróbálom néha, és láss csodát, még hajlik. Igaz, most pl. egy gumis merevítő gerinctartót viselek, kissé bár szoros, alig kapok levegőt, de tartja. Na ezt sem éppen hiúságból kényszerülök viselni.
Puszi,
Éva