Rémálom napló
2011. január 23.
Nem tudom, hogy az olvasott könyvtől tört-e rám ma az a szörnyű egyedüllét érzése, vagy a férjemtől, aki azóta nem nézett rám, hogy bekapcsolta a számítógépet. Vagy attól, hogy megint nem tudom elérni a kedvesemet telefonon, csak az üzenetrögzítő válaszol napok óta. Ilyenkor bánatomban be szoktam pasizni, mert az mindig feldob ideig-óráig. Csak utána bánt, hogy aztán menthetetlenül összetöröm az áldozat szívét. Szerencsés esetben csak egy kéjenc, aki amúgy is csak egyvalamit akar, és akkor nem érinti mélyen. Rosszabb esetben valóban fájdalmat okozok, pedig... nem direkt. De most nem is erről akartam beszélni, ez csak pótcselekvés...
A könyvben a fiatal lánynak rémálma volt... szívdobogva és remegve ébredt...
Erről eszembe jutott valami, amire nem is emlékeztem egészen addig a pillanatig, míg ahhoz a mondathoz nem értem a könyvben...
Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy az elmúlt vagy az azelőtti éjszakán történt-e...
Csak abban vagyok teljesen biztos, hogy megint rémálmom volt. Egyáltalán nem emlékszem az álomra, pedig az ritka... felébredtem az éjjel szívdobogva és tele riadt félelemmel. A mellkasom és a tarkóm csatakos volt az izzadtságtól. Próbáltam visszaemlékezni az álomra, amiből felriadtam, de nem sikerült. Visszaaludtam. Régen sokszor volt ilyen, de úgy látszik valamiért visszatért.
A könyv miatt most mindez eszembe jutott, egy pillanatra még az ébredés is álomnak tűnt, annyira a homályba veszett. Ahogy merengtem rajta... rám tört az a húsba maró magány... amitől kicsit sírni kéne, amit akkor is érzünk, ha szó szerint nem is vagyunk egyedül.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az álmok állítólag a tudatalattit közvetítik.
Lehet benne valami. A férjem is ezt szokta mondani, mikor azt álmodom, hogy megcsal, és egész nap morcos vagyok, mintha tényleg megtörtént volna:-).
Lehet benne valami. A férjem is ezt szokta mondani, mikor azt álmodom, hogy megcsal, és egész nap morcos vagyok, mintha tényleg megtörtént volna:-).