Ringslispil, avagy a változó idők
2016. június 7.
Gyerekkoromban kis falunkban évente kétszer tartottak igazi nagy vásárt, és az augusztusi volt a mi kedvencünk, mert azon a hagyományos állat- és kirakodóvásár településünk apja-nagyjának a kedvére tett, amíg a férfiak lovakat, teheneket, malacokat, birkákat, kecskéket vásároltak, az asszonyok pedig a háztartási készségek, vagy éppen a ruhatáruk bővítéséhez szereztek be szükséges vagy éppen haszontalan dolgokat, addig mi, gyerekek, szórakozhattunk, felszállhattunk a sergőre, a körhintára, ehettünk vattacukrot, mézest és a kedvencemet, a krumplicukrot.
A körhintára csak a nagyobbacska gyerekeket engedték felülni, és mi repültünk a hosszú láncon lógó üléseken, összefogóztunk, utána ellöktök magunkat, és a bátrabbak a körbe.körbe fogás alatt a saját ülésüket tartó láncokat is összefonták, úgy pörögtek.
Most, több, mint ötven év után, nekem már nem kell befizetnem a ringlispílre, akkor is szédülök.
Elmentünk estefelé egy nagy sétára, mert kell a mozgás, bevallom, jól is esett. hazaérve leültem a laptop elé, volt egy kis dolgom - a szomszéd ifjú párnak segítek a lakásvásárlásban - , és amikor egy fél óra múlva felálltam, hogy igyak egy kis vizet, úgy megszédültem, mintha a körhintán ültem volna.
És ezért fizetnem sem kellett!
Hiába, változnak az idők!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ideje tudomásul venni, hogy változnak az idők... :-(
Érdekes dolog ez, Yollám! Én tegnap jártam így! Mikor jött a kenyereskocsi, addig, míg kiadta a nő a kenyeret az átadóablakon, a párkányra könyököltem, mindig beszélgetünk pár szót. Most úgy éreztem, elindult alattam a talaj, mondom a nőnek, menten elájulok, annyira szédülök. Azt mondja, azért, mert jár a motor és inog a kocsi...Tényleg úgy volt, sose gondoltam volna, hogy még ettől is lehet szédülni. Vigyáznunk kell már mindenre..:-(