Róka kóma / mesés vers /
2018. szeptember 13.
Élt egyszer egy róka kóma,
más volt, mint a többi róka,
árva volt és nagyon félénk,
így mesélte a nyúlnépség.
Nyuszicsalád egyik tagja,
ravaszdit meglátogatta.
Mert ő a kíváncsi füles,
ki mindig mindenkit megles.
Tisztes távolságból figyelt,
ezért terepruhát viselt.
Olcsón vette a Nagybanin,
hisz járt hozzá egy mokaszin.
Tölgyfaerdőnél járt talán,
útját állta egy nagy csalán.
A reccsenő gallyak hangja,
hirtelen őt megzavarta.
A fülit farkát behúzta,
a lebukást így megúszta.
Ám, tüszkölt- prüszkölt a róka,
gondolta milyen jó móka.
Hisz játszadozni szeretett,
így bajsza alatt nevetett.
Csőbe húzza a nyuszikát,
hogy megismerje Gyurikát.
Halkan magában motyogott,
s közben nagyokat kuncogott:
Ravasz vagyok: - ezt tudhatnád,
ezért meg is tanulhatnád.
Vajból volt a rókánk szíve,
ő lett a barátság híve,
nagyon szerette a tréfát,
így nem bántotta a prédát.
Kedves hangon szólt a nyúlnak:
- ne félj tőlem, nem bántalak,
- vidáman is cseveghetünk,
- s jó nagyokat nevethetünk.
Nyuszi mibe keveredett,
a két szem kikerekedett.
Fülei az égnek álltak,
felhőkönnyeitől áztak.
Így lettek ázott verebek,
ettől mindketten nevettek.
Sokat játszadoztak együtt,
s nyuszi róka mellé feküdt.
Pajtások lettek ők ketten,
talán ez nem is véletlen.
Hiszen, nem a külső számít,
a lélek, aki irányít.
2018. 09. 12.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.