Szabad a préda
2019. május 23.
Megírta a krónika, vadászni ment a Géza.
Csapás a tóhoz vezettet, hol nem járt a cséza.
Apró léptekben haladt csendben egyre előre,
nemsokára kiért a közeli kis mezőre.
Kráó önfeledten siklott kóbor szellő hátán,
de szeme megakadt, barna szőrmókot meglátván.
Furfangos gondolat keringett pici agyában,
hirtelen kuncogni kezdett, lányos zavarában.
Megtréfálja vajon a tóban portyázó prémest?
Tudta, nem nyújthatja el a dolgot, mint a rétest.
Elegánsan leszállt a kis tavacska partjára,
illeget - billeget, nem figyelve a barnára.
De az ő figyelmét, sajnos, most más kötötte le,
átvillant az eszén, így nem lesz bendője tele.
Kissé nagyobbacska vadra csurgatta a nyálát,
csak úszott s nem vette le róla a pillantását.
Hisz a nagy zsákmány illatát a szél odafújta.
Ejnye, Géza, te vagy ott a bokor mögé bújva?
Csak nem te vagy, a medve által kiszemelt préda?
Látván ezt, szép mókásan megírta egy poéta.
*Kráó = gém
*cséza = könnyű, rugós lovas kocsi
2019.05. 23.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Tornyos Géza fotójához írt gondolatom.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.