Szabadon szárnyaló.
2019. december 5.
Van, hogy nehéz súlyokat cipelsz a válladon,
szívedet erősen mardossa a fájdalom,
és a lelked megrogyva téblábol magában,
akár egy riadt kis madár a kalitkában.
Amikor az ember, már nem bírja így tovább,
egy belső hang egyszer csak felkiált, netovább!
E kínok közt aprócska halvány villanások,
ezek remény csillagát jelző csillanások.
Így a fogaskerekek dolgozni kezdenek,
minden kis maradék erőt összegyűjtenek.
Az erős akarat nagy bátorságot adhat,
ekkor a lélek ismét szabadon szárnyalhat.
Az alagút végén a fény egyre közeleg,
ahogy gyarapodnak a szabadságkövetek,
kik színesre festi a fénylő horizontot,
amint a bánatodat hangosan kimondod.
A béklyód aláhullva már a porban hever,
válladon ezáltal lazul a kemény teher.
Így edzetten ismét stabil talpakra állhatsz,
idővel majd, mint a madár, újra szárnyalhatsz.
2019. 12. 05.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kecso Irén csodás festménye.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.