Szakmai becsület
2012. május 8.
Tetőtéri lakásban lakom, ami nem lenne nagy baj, csak éppen az előszobámon keresztül lehet megközelíteni a padlásteret és valahányszor jön a kéményseprő, nekem otthon kell lennem.
Két szinttel alább lakó lakótársam cirkót cserélt, természetesen szakemberrel, és az új, turbós készülékhez ki kellett a kéményt is bélelni. A készülékhez gyári tartozékként ott volt minden csatlakozó és könyökcső, amely az égéstermék és a szükséges levegő biztosításához kellett.
Lakótársam kibéleltette a kéményt és immár négyszer megkísérelte a kéményseprői hozzájárulást megszerezni.
Eredménytelenül.
Háromszor kellett cserélteti a gyári tartozékokat, mert nem fogadta el a kéményseprő.
És negyedszer sem kapta meg a hozzájárulást, mert újabb kéréssel állt elő a hatóság.
Itt nagyon nem stimmel valami!
Sem a készülék szerelő, sem a kémény bélelő, sem a kéményseprő társaság, mint hatóság, nem áll a szakmai hozzáértés csúcsán.
Az egy dolog, hogy két alkalommal szabadságot kellett kivennem a hatósági bejárás miatt, a másik kettőnél már nyugdíjasként nem okozott gondot itthon maradnom, de a lakótársam már negyedszer fizeti ki a 38 ezres kiszállási díjat a kéményseprő társaságnak.
Hol a szakmai becsület mostanában?
Az értelmező szótárban?
Vagy arról van szó, hogy akit csak lehet, lehúzzanak anyagilag a hatóságok?
Esetleg ez a packázás a jó nép szórakoztatására szolgál?
Nagyon nincs ez jól!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éppen most szerepeltek a kéményseprők a tévében. Aktuális a cikked!
Pussz, Tündér