Szeptemberben

2022. december 18.

Vissza a naplóhoz

2022. július 21.-i jegyzet:

visszamegyek a terápiára. Nincs erőm leírni az okokat, de a lényeg, hogy gáz van és kezdeni kell magammal valamit. Nappal eljátszom, hogy nincs semmi gond, de 2 napja estére elfáradok és beborít a pokol. Tegnapelőtt este jött egy BPD-s 'roham', ami majd' 2 órát tartott. Másnap, azaz tegnap persze rajtam volt a maszk, fater nem tud semmit ezekről a pokoljárásokról. Nem véletlenül. Ő elítéli a gyengeséget, márpedig aki teljesen szétesik, az akkor éppen gyenge és azon kívül, hogy szénné égnék a szégyentől, nincs szükségem a magyarázásra és az alázásra olyan állapotban, így nagyon vigyázok, hogy ne szerezzen tudomást az ilyen alkalmakról. Még sosem látott-hallott szétesni és remélem nem is fog. Néha nagyon necces, de eddig sikerült kivédeni. Visszatérve a tegnapra; tettem a szokásos 'minden oké' figurát, de estére ismét kimerítettem a tartalékokat, ezért le tudott teríteni a téboly. Most még egyben vagyok, de már érzem, hogy ma is le fog rántani. Azt gondoltam, hogy a tegnapelőtti durva volt, de nem az volt a keményebb, hanem a tegnapi. Az ugyan csak egyórás volt, de intenzívebb, olyannyira, hogy egy ponton mintha elment volna az eszem. Nem egyszerű szavakba önteni, de olyan volt, mintha elszakadtam volna saját magamtól. Nem érzékeltem a testemet, csak láttam, de valószerűtlen volt, hogy hozzám tartozik és maga a lét is felfoghatatlan volt az addigra elfüstölt agyamnak. Azon darált a maradék 2 agysejtem, amit még nem foglalt be magának az őrület, hogy most mi a frász van? Mintha a valóságot nem tudtam volna felfogni. Valami félig létező és azt felfogó, félig viszont az őrület ködébe veszett lény voltam, aki próbált a jelenben maradni, de folyton belecsúsztam abba a bizonytalan állapotba, amiben nem tudtam a valóságot felfogni. Kiesett akkor az idő és minden más is. Nagyon furcsa és kényelmetlen állapot volt, mert tiszta pillanatokban azt hittem, hogy be fogok kattanni és bennemaradok abban a valóságtól eltávolodott állapotban. Elkezdtem fizikai ingereket okozni magamnak, mert az újra 'összekötött' a testemmel és azáltal egyúttal visszahozott a valóságba is. A kommunikációmon már meglátszik, hogy gond van és az ingerlékenységem is mutatja, de enni, aludni és nappal 'szerepet játszani' még tudok. Amit tudok megteszek, hogy működjek.

A bejegyzést írta: Arnold91