Szólóban korunkban
2020. április 21.
Nesztelenség fátyla csücsül a tájon,
ahol megrekedt egy szépséges álom.
Az egyedüllét fázós hangja zenél,
hol teória szárnyal, mint csipkeszél.
Valaha átélt foszlányok rejlenek,
szívbe átütő sebeket ejtenek.
Ezt tette a világ gyors változása,
a lét korlátozó szabályozása.
Áhítozás fénysugara lelkekben,
jelenlétének élte félelemben.
Vajon meddig tart a mai valóság?
Hisz egyre csak nyílnak a mályvarózsák.
Van ki tudja, mi ebből a tanulság?
Vannak okoskodók, kik csak bámulják.
Ám nő ujjai közt szoknya anyaga,
úgy simul hozzá, mint hajzuhataga.
Távolban rekedt kedvesét már várja,
hisz nélküle a szíve s lelke árva.
Néma fohásza a teremtőhöz szól,
könyörgés árad, jajduló hangjából.
2020. 04. 21.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Tar Ildikó Képzőművész alkotása
Viaszfestmény
30 x 20 cm
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.