újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szürkülő ünnepek

2015. december 6.

Vissza a naplóhoz

Míg éltek a szüleim és mellettem tudhattam páromat, számomra is fontosak voltak az ünnepek, a külsőségüket tekintve is.
Mára hétköznappá szürkültek az ünnepnapok, nincs kikkel örülni az évfordulóknak, semmi jelentősége a születésnapnak, névnapnak, piros betűs ünnepnek.
Nem várok meglepetést, felvidító ajándékot, csak ülök a laptop előtt, írok vagy játszom, háttérzajként működik a televízió. Azt főzök, amihez a hozzávalókat megtalálom a hűtőszekrényben, csak vendégnek sütök süteményt, s ha kitekintek az ablakon, látom az eget, s annak színéből következtetek a kinti időjárásra, mert néha napokig nem lépek ki az utcára.
Laptopom jobb alsó sarkában ott a dátum és az óra, már semmit sem jelent, nem megyek időre sehová, nem várok senkit időre, csak arra figyelmeztet, hogy telik az idő, a maga egykedvű módján, napra nap hull, s vegetálásom tart a plusz végtelen felé.

A bejegyzést írta: Yolla

Hozzászólások

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Bár megértelek és sajnálom, hogy így van... közel hasonlóan érzek magam is, az ismert okok miatt, de a kép, amit lefestünk, így "kimondva" eléggé lehangoló tud lenni azok számára, kik ebbe nincsenek...
Lassan rutinná válik minden és ez a nem jó... Tudjuk, mégsem tudunk ellene tenni. Nehezen vesszük tudomásul, hogy a szüleink, hozzátartozóink nélkül semmi sem lesz olyan már...

Puszillak

megtekintés Válasz erre: Ilona

Szia, Yolla!

Talán pont a bejegyzéseddel egyidőben írtam az egyik barátnőmnek. Ugyanis holnap operálják a szemét, ki tudja, már hanyadszor.Szegényt jól megvígasztaltam, mert szinte egy-az egyben azokat írtam az ünnepekről, amit Te. Márminthogy én már nem várom, sőt nem is szeretem az ünnepeket.Engem évről-évre már csak az idő múlására emlékeztet és arra, hogy egyszercsk azt veszem észre, hogy egyedül maradok, mint az ujjam. Tudod, én optimista vagyok, ki is békültem már ezzel a helyzettel, mégis kérdem: mi öröm van benne? A legrosszabb talán az, hogy nincs, akinek örömet adjon az ember. Ez hiányzik a családon kívül és aki egyedül van és mást mond, az nem mond igazat...

Szia, Ilikém!

Pontosan megfogalmaztad azt, ami valamennyiünknek hiányzik, akik egyedül élünk, kortól és nemtől függetlenül, mégpedig a lelki egyedüllét, ami - mi tudjuk igazán - nem azonos a fizikaival. Ezt, csak az tudja, aki már belekerült ebbe a zsákutcába. A többiek meg elképzelik, mint oly vágyott, messziről tetszetősnek tűnő helyzetet.
Erről mindig az egyik főiskolás kollégista társnőm jut az eszembe, aki akkor került ki a családi fészekből és örömében összekeverte a szabadságot a szabadossággal, ami nem ugyanaz.
Szia, Yolla!

Talán pont a bejegyzéseddel egyidőben írtam az egyik barátnőmnek. Ugyanis holnap operálják a szemét, ki tudja, már hanyadszor.Szegényt jól megvígasztaltam, mert szinte egy-az egyben azokat írtam az ünnepekről, amit Te. Márminthogy én már nem várom, sőt nem is szeretem az ünnepeket.Engem évről-évre már csak az idő múlására emlékeztet és arra, hogy egyszercsk azt veszem észre, hogy egyedül maradok, mint az ujjam. Tudod, én optimista vagyok, ki is békültem már ezzel a helyzettel, mégis kérdem: mi öröm van benne? A legrosszabb talán az, hogy nincs, akinek örömet adjon az ember. Ez hiányzik a családon kívül és aki egyedül van és mást mond, az nem mond igazat...

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Nem tudom, jó -e ez így. Arra vágyom, hogy egy kicsit ne kellejen senkinek, semmikor sehova. Semmi kötelezettség. Csak lenni. Önmagamnak. Szürkén. Elgondolkodtam az írásod kapcsán. Nem hiszem, hogy hosszútávon jó. A lap-top nem igazi társaság. Sok mindenre jó, igen. Sok mindentől megment. Tudom. Tapasztaltam. Az emberi érintkezésnek, érintésnek a nyomába nem léphet. Yolla! Karácsonykor ( de máskor se) ne maradj egyedül!

Kösz, a tanácsot!
Cserébe egyet én is adok neked: ne próbáld ki a helyzetemet, mert nem tetszene!
Azt írod, hogy az egyedüllét sok mindentől megment.
Valóban, csak egész más előjellel, mint azt a kívülállók gondolják.
Nem leszek egyedül, itt lesz egyik barátom, együtt töltjük a karácsonyt, ahogyan azt tavaly is tettük.
Már azon vitatkozunk, hogy mi legyen a menü.
Sőt, 18-án, nálam lesz a szomszédokkal szokásos karácsonyi összejövetel.
Ettől még a lelkem nem ünnepel.
Nem tudom, jó -e ez így. Arra vágyom, hogy egy kicsit ne kellejen senkinek, semmikor sehova. Semmi kötelezettség. Csak lenni. Önmagamnak. Szürkén. Elgondolkodtam az írásod kapcsán. Nem hiszem, hogy hosszútávon jó. A lap-top nem igazi társaság. Sok mindenre jó, igen. Sok mindentől megment. Tudom. Tapasztaltam. Az emberi érintkezésnek, érintésnek a nyomába nem léphet. Yolla! Karácsonykor ( de máskor se) ne maradj egyedül!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: