Tábortűz
2015. augusztus 22.
Belehúztunk a végére amúgy rendesen a héten... Mindhármunknak bőven akadt tennivalója egymástól függetlenül is... A lányom festegetett. A terep rendbetétele az én dolgom volt és még nem várt feladatok elé is állítottak, mint fullajtárt. Örömmel culágerkedtem, mert csupa meglepi volt ez az ember és fáradhatatlan... Meg kellett mutatnom, hogy én sem adom alább!
A tetőn volt még némi javítani valója, hogy akkor se ázzon be, majd ha leszakad az ég és ő már nem lesz ott. Igen ám, de az ominózus létra ezt a terhet már nem bírta alatta és nemes egyszerűséggel kettétörött... Hiába, megviselték a viszontagságok... Öreg bútordarab, kiszolgálta már bőven az idejét.
Mintha mi sem történt volna, a törött létrán is felmászott a tetőre... és befejezte, amit elkezdett. Még egy komolyabb sérülés nem hiányzott volna... Nagyon megijedtem, amikor a reccsenést hallottam és láttam az esést... Szerencsére kutya baja sem történt külsőleg... Én biztos nem úsztam volna meg sérülések nélkül, amilyen nyüzega vagyok mostanság deréktájékán...
Miután végzett a tetővel, a csatorna is a helyére került. Szuper! Elöntött irányába a hála és az elégedettség és az én ötletem, hogy csináljunk tábortüzet, nyitott fülekre talált. Nem is tett úgy, mint akit készületlenül ért, mert egy üveg pezsgővel pecsételtük meg a végét, hálát adva, hogy ez a nap se múlt el hiába...
Mondtam is, hogy ne aggódjon, miután a tűz lelohadt, akad itt még bőven tennivaló, vannak egyéb ötleteim csak győzze szuflával... :-)
Győzte, mert a mai nap megorrolt kissé rám, amikor este hat óra után ő még tovább folytatta volna, de az én lelkesedésem kissé alábbhagyott... Nem volt neki még az sem elég, hogy a szomszéd kerítése mellől az utolsó faágat is felaprította és nagy precizitással halomba rakta?... Hiába mondtam én, hogy az ősz itt kint a kertben talán még szebb, mint a nyár... A munkával megvárom. Az a két hét, míg távol lesz hipp-hopp hamar elszáll...
Majd megenyhül, legalábbis remélem, mert én bevallom, bizony elfáradtam...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kevés jelenség tud rám olyan hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy félek mindtől! És ez ettől izgalmasabb... Főleg, ha egyedül élem át...
Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a gyűlölet, vagy a szeretet valaki iránt... és mégis: a megnyugvás a végére, mikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kell lennie! A meggyőződés, hogy semmi sem tart örökké, kijózanító hatással van rám! És ez, ami benne a jó! No és az emlékekről se feledkezzünk meg... "... tábortűz lángol, csak a víz táncol... "