Takarékoskodás

2017. november 26.

Vissza a naplóhoz

Öreg dzsekim meleg, de csúnya. A mosástól kissé gyűrött, zsebeinek szélét elengedte a varrás, igazából már nem utcára való. Egyáltalán nincs kedvem nyakamba venni a várost és üzletről üzletre koslatni, hogy vegyek egy újat. Mire való az internet, ha nem arra, hogy azon keresgéljünk?
Ha az ember már ingyen utazhat, akkor nem fiatal, ráadásul kissé túlsúlyos, akkor hendikeppel indul mindenféle ruhavásárlási ténykedésében. Megesett, hogy beléptem egyik pláza üzletébe és fiatal eladó kislány köszönés helyett közölte, hogy nincs a nénire való árunk.
Szóval, marad az internet és elkezdtem kutakodni, bár eleve olyan üzletet kerestem, ahol nagy valószínűséggel találok méretemnek megfelelő dzsekit. Csakhogy valamennyi keresésem kudarccal végződött, mert pusztán interneten tudnék vásárolni, azt pedig nem szeretném, mert anélkül, hogy felpróbálnám a kabátot, nem veszem meg. Ahhoz túl drága, és ha nem jó. vagy mégsem tetszik, bajlódni kell a visszaküldésével.
Rengeteg dzsekit találtam, szebbnél szebbeket, jobbnál jobbakat, csakhogy egyik sem illett sem a koromhoz, sem az alkatomhoz.
Tudom, hogy leírták a korosztályomat, mi már csak felesleges koloncnak számítunk a gyerekeink és az unokáink számára, de még élünk. Bár ez mit sem számít.
Nem vettem dzsekit, megspóroltam egy halom pénzt. Sőt! Meglehet, még hajléktalannak néznek és odavetnek nekem néhány forintot.
Minden rosszban van valami jó!

A bejegyzést írta: Yolla

Hozzászólások

időrendi sorrend

Cathy

Kedves Yolla! Fel a fejjel! Nem csak a mi korosztalyunkban vannak meretes darabok. Nekik is csak kell valamiben jarniuk telen. Vannak boltok, igen, ahol csak a vekony emberek az emberek, ez legyen az o bajuk. Szerintem ne add fel, igenis keressel valami rad valo, neked tetszo dzsekit. Egyaltala uzletet, ahol rad valokat is tartanak. Annyi mozgas igenis ferjen bele. :)
En iden telen kaptam meg az egyik baratnomtol a kihizott dzsekijet, frissebb mint az en regi dzsekim, de en is szivesebben vagyok a megszokott regiben. Oke, ha valami alkalomra megyek, akkor azert belebujok a kapottba. Szerencses vagyok, ket eve sikerult leadnom jo par kilot, es meg most is tudom meg tartani. Igy aztan a baratnok kinott cuccai nalam landolnak, van mibol valogatnom. :)

Anyu

Yollám!

Bizony én úgy vagyok hogy amit szeretek az szinte hozzám nő,nehezen szabadulok meg egy egy darabtól.Ahogy Icuka is írja,ha menni kell valahová,van rendesebb darab ,de egyébként azt hordom amit szeretek és kényelmes.Azt a kort már elértem hogy nem kell a mások véleményével törődnöm.
Puszi

Ilona

Nem tesz semmit, Yollám! Én is már úgy vagyok, mint az a bizonyos nyomozó a gyűrött ballonkabátjában, jó néhány éves a dzsekim, de ragaszkodom hozzá. Van még mellette kettő, szinte új, de az egyiknek a cipzárja rossz, a másikat nem szeretem. De amit hordok, az már elnyűhetetlen, ragaszkodom hozzá, hétköznapian elegáns, szerintem kitart életem végéig. Meleg és remek arra, hogy a kisboltba elmenjek benne...
Ha valami "jobb" helyre kell mennem, van egy bundám, azt veszem fel.
Aztán meg ki törődik vele, hogy minek néznek? Annyit sem foglalkozom már ezzel a kérdéssel, mint állambácsi velünk. Nem adom meg neki azt az örömet, hogy még elpatkoljak, hordom a sokéves rongyost...Már megengedhetem magamnak...:-)))