Tavaty van!
2021. január 10.
Pajkos párnál kertészkedtem ma a ragyogó, tavaszias napsütésben. A néni, aki múltkor azt nyilatkozta, hogy olyan gyönyörű lábaim vannak, hogy le kéne őket rajzolni, épp a konyhában ügyködött. Párja, a nagyothalló bácsi buzgón szöszöl-mojol körülöttem, nagyon akar segíteni, a szomszédok is grilleznek családiasan. Vigyázok, nehogy egy hirtelen lendülettől vezérelve véletlen tarkón ne vágjam a bácsikát az ágvágóval. Aztán egyszer csak kiabálva megszólal:
- Azt ott levágod? - mutat rá valami hosszúra.
- Nem. Ahhoz én szakmailag nem adom a nevem. Más privát kuncsaftomnak sem teljesítem minden kérésért.
- És ezzel mit csináljak, Vénusz?
- Mivel?
- Hát ezzel! - mutat rá valamire.
- Én nem tudom - vonom meg a vállamat. - De én semmit se csinálok vele, ahhoz még nem vagyok elég jól.
- Ha beteszem, az jó neked? - üvölt felém, és a szomszédok akkor hagyták abba az addigi trécselést.
- Hát... én nem tudom, biztos... - akkor már vigyorognom kellett.
- Tegyem be?
- Hát, ha akarja... Maga fizet... - mondom.
- Ezek szerint mégiscsak van előtted még tekintélyem?
- Néhánynak maradt még - jegyeztem meg, leginkább magamnak.
- De most mit csináljak? Betegyem? Nem akarom itt látni - jelenti ki csípőre tett kezekkel.
- Nekem mindegy.
- Betegyem akkor neked?
- Felőlem beteheti, maga a főnök.
- Akkor beteszem - áll rá.
- Jó, ha beteszi a zsákba, elviszem a falevelet.
Istenkém, mit gondolhattak a szomszédok... Majd széles vigyorral folytattam a Trombitafolyondár visszavágását.
- visszafogottvenusz -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.