Te úgy hasonlítasz rám
2011. június 19.
A távolsági busz lassan kifelé araszol a fővárosi őrületből. Ahogy távolodunk a város végét jelző táblától, egyre vidámabb leszek. Kár, hogy a buszon nem lehet hangosan ujjongani.
Ismeretlen tájak felé visz az utam, ismerős emberekhez. Gyönyörködöm a szelíd lankák között megbúvó apró falucskákban. Errefelé annyira más minden, úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban.
Húsz kilométerre a végállomástól már kezdek izgulni. Fészkelődöm a széken, türelmetlen vagyok, úgy várom, hogy ott legyek.
Feltűnik az üdvözlőtábla, nagyot dobban a szívem. Megérkeztem. Valami végtelen nyugalom költözik belém.
A pályaudvaron messziről észreveszem az eddig csak fényképről látott, számomra oly kedves arcot. Szoknyáját enyhét lengeti a déli szellőcske, tekintete várakozón pásztázza az érkező buszokat.
Nyílik az ajtó, én remegő lábakkal, enyhén eufórikus állapotban szinte lerepülök a buszról, egyenest vendéglátóm, barátnőm, testvérem karjaiba. Leírhatatlan az érzés, a valóra vált álom, hogy aki eddig az éteren és a világhálón volt a támaszom, most eleven, élő emberként ölel át.
Igazi nőkhöz illően be nem áll a szánk egész hétvégén. Csak mesélünk, mesélünk, mindent, és egyszerre, annyira más ez, mint a monitor két oldalán. Járjuk a várost, újra és újra kattan a fényképező objektíve. Minden pillanatot megörökítünk.
Szeretem őt. Úgy, ahogy van. Még az udvaron keresztül - kasul totyogó békáit is.
Jó ember, jó feleség, és egyszer nagyon jó anya lesz.
Repülnek a napok, utolsó este fáradtan ülök a konyhában, nem tudom visszatartani a könnyeimet. Ő nem tud vele mit kezdeni, mégis elfogadja, én ilyen vagyok. De tétova mozdulataiból, szomorú pillantásából látom, neki sem könnyű az elválás.
Otthon voltam. Ott, a színes házak között, a kicsi udvaron, amit szőlő vesz körbe, ahol az utolsó este milliárd csillag ragyogott az égen, talán a mi tiszteletünkre.
Másnap hajnalban annyira fáradtak vagyunk, hogy sírni sincs erőm, ez némileg megkönnyíti a búcsúzást. Lelkemre ólomsúlyként nehezedik az itt töltött pár nap minden perce.
Egy utolsó ölelés, majd egy utolsó integetés, a busz már ki is fordul az állomásról, a váróterem épülete eltakarja előlem a kedves alakot.
A búcsú nem örökre szól.
Hazatérek még. Itthonról, haza.
Megvársz, ugye?
- Judit és Virág -
Video: youtube.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az álom és a valóság között már nem csak lebegtetés volt.
Mert semmi sem lehetetlen.
Ezt ti bizonyítottátok. Az jutott az eszembe, hogy miért is annyira elérhetetlen ez "mindenki" számára?
A közelebbi virtuális kapcsolat, a szándék, hogy több legyen megvan ugyan mindkettőben, akkor mégis mi lehet az akadálya, hogy meg is valósuljon? És ha meg is valósul miért nem tartós?
Ti leküzdöttétek az akadályokat. Azt, amiről mások csak beszélnek, reménykednek.
Az egymáshoz vezető út akkor válik igen hosszúvá, ha az a kívánság, amit leírunk, lepötyögünk egymásnak, nem igazi szándékot takar. Ezt észre kell venni. Az okot megtalálni.
Akinek mindez sikerül, az fogja szorosan, mert megismételhetetlen egy ilyen találkozás. Az egyszer elrontott már nem visszahozható. Bármennyire is szerettük volna, nem vált tartóssá, mert annak mindketten okozói voltak...
Hogy mi volt az ok?...
Jó olvasni hogy némely emberekben milyen spontán szeretet lakozhat. Minden elismerésem a tiétek.
Köszönöm, hogy megosztottátok Velem (Velünk).
Puszi: Zsizsik
Amikor nem ér csalódás, mert a virtuális kép meg egyezik a valós élettel . :)
Puszim : Tündér 56
Kedves Éva!
Mi is örültünk, hidd el, hogy végre találkozhattunk!
Lehet, egy nap, majd a te ajtódon is kopogtatunk, csak úgy, meglepetésből:))!
Puszi,
Judit
De a kaputelefonom mindig működik. Bármikor jöttök, szívesen látlak benneteket! :-)))
Puszi,
Éva
Judit és Virág!
Íme a bizonyság, hogy a neten köttetett dolgok is lehetnek igazak!
Szép napot Nektek! :)
Inga
Sziasztok !
Örülök, hogy barátságotok nem csak a virtuális világban, hanem a valóságban is megköttetett. Nagy dolog barátnak lenni, s főleg együtt érezni, átérezni és belegondolni, elfogadni a másik embert, mert nem egyszerű dolog ám még pár napra sem, mert ha nem őszinte az kilátszik azonnal. Remélem még sokszor találkoztok és megosztjátok velünk. Üdv Éva.
Ez tényleg ritka, hogy ugyanazt kapd a valóságban is, amit a virtuális világban mutatnak feléd. De azért nem egyedülálló eset. Többről is tudok. :)
Lányok, ti tündérek vagytok így együtt!
Jó volt olvasni ezt, és úgy örülök, hogy "valóra vált" kapcsolatok is szövődnek itt köztünk:-)
Üdv barátotok, Pinokkió
Mindennek eljön az ideje. :)
Nem ér kisajátítani egymást! :-) Milyen közel voltatok hozzám! Ha ez így megy tovább, kellene egy lánybulit tartani korlátlan befogadóképességgel. Majd húzunk sorszámot! Ma te, holnap ő, és majd csak megismerjük egymást. Ugye nem is olyan nagy ez a világ!
Virág és Anubis!
Szívből örülök a találkozásotoknak!
Éva
Most nem maradsz ki. :)
Mondhatnám azt is, hogy nem úszod meg! :)))))
És minden szépet meg jót, -meg ilyenek...:)!
Én is örülnék, ha lenne még sok helyen sok barátnőm.:)
Csakis rajtad áll!
:)
Kedves Éva!
Mi is örültünk, hidd el, hogy végre találkozhattunk!
Lehet, egy nap, majd a te ajtódon is kopogtatunk, csak úgy, meglepetésből:))!
Puszi,
Judit
Judit és Virág!
Íme a bizonyság, hogy a neten köttetett dolgok is lehetnek igazak!
Szép napot Nektek! :)
Inga
Puszi,
Judit
És minden szépet meg jót, -meg ilyenek...:)!
Én is örülnék, ha lenne még sok helyen sok barátnőm.:)
Köszönjük! Majd ráérzel te is, kik azok a barátnők, akikkel egy életre szól a barátság, akkor is, ha a neten köttetett. Mi nagyon boldogok vagyunk, hogy egymásra találtunk!
Ölellek,
Judit
Nem ér kisajátítani egymást! :-) Milyen közel voltatok hozzám! Ha ez így megy tovább, kellene egy lánybulit tartani korlátlan befogadóképességgel. Majd húzunk sorszámot! Ma te, holnap ő, és majd csak megismerjük egymást. Ugye nem is olyan nagy ez a világ!
Virág és Anubis!
Szívből örülök a találkozásotoknak!
Éva
Mi is örültünk, hidd el, hogy végre találkozhattunk!
Lehet, egy nap, majd a te ajtódon is kopogtatunk, csak úgy, meglepetésből:))!
Puszi,
Judit
Íme a bizonyság, hogy a neten köttetett dolgok is lehetnek igazak!
Szép napot Nektek! :)
Inga
Én is örülnék, ha lenne még sok helyen sok barátnőm.:)
Egy srác volt, akivel tényleg szívesen beszélgettem, mai napig hálás vagyok neki, mert pont egy rossz korszakomban segített azzal, h. odafigyelt rám.
(reggel- ébredés utáni, esti- lefekvés előtti sms-ek:) Annyi sms-t küldtem akkor, h. a tel.számlám a triplájára ugrott. :D:(
Később már nem éreztem többet ilyet, volt, h. már félve kapcsoltam be a skype-t, mert rögtön rám raboltak, akiknek megadtam a címem.
Már évek óta nincs se skype-om, se msn-em:)
Egy barátnőm van, akivel bármikor bármiről, ő más városban lakik.
Talán mert gyerekkoromban is mindig "széttéptek" a "barátnőim", és később is soknak éreztem, h. mindig minden csip-csup vacakság miatt órákig lógtak a telefonon, vagy ültek nálam, v. nyafogtak, h. "menjek már el hozzájuk", én imádom, h. most minden ilyen zaklatástól megszabadultam.
Ha hiányzik a kommunikáció, akkor megyek be a városba, és vhol vmelyik kricsmiben mindig ül egy-egy ismerős (fiú).
Ezért furcsa számomra ez, de nagyon gyümölcsözőnek, és jónak tartom.
Virág és Anubis!
Szívből örülök a találkozásotoknak!
Éva