Tegnap délután kiengedtek a kórházból

2022. december 16.

Vissza a naplóhoz

2022. július 8.-i jegyzet:

Fél egy körül ért oda értem a fater, de a távolsági busz csak 4-kor indult volna, viszont szarul voltam már délelőtt is és mertem volna fogadni egy nagyobb összegben, hogy rosszabb lesz, mire indul a busz. Fater mondta, hogy fasza ez így, ugyanis a Gabihoz nem tudunk menni, mivel kb. egy hete megsértődött és azóta nem beszél vele. Mondta, hogy várjuk ki a végét, lehet hogy jobban leszek, mire indul a busz, addig kóválygunk. Persze nem lettem jobban, mert nyilván feküdnöm kellett volna, nem ténferegni, aztán fél 3-kor indulni kellett a Népligetbe a buszpályaudvarra. Éreztem, hogy rosszul leszek, a kérdés csak az volt, hogy mikor? Már beletörődtem a 'sorsomba', hogy 4 órát zötyöghetek szar közérzettel, meg ott fog érni a rosszullét, ami miatt megint megáll a busz, megint mentőre várunk, stb., aztán a villamoson megcsörrent a fater mobilja. A Robi hívta, aki amúgy csak kb. 2-3 havonta keresi, szóval a sors megint alakított. Mindig össze akar futni a faterommal, de sosem tudnak, mert ritkán jár Pesten az öregem és kihallatszott, ahogy most is kérdezte, hogy mikor lesz Pesten apám, mire mondta, hogy ott vagyunk, viszont már a buszhoz tartunk, megyünk haza. Kérdezte a Robi, hogy van-e időnk, hogy bedobjanak egy kávét, meg dumáljanak pár mondatot? Volt, mivel ráhagyással indultunk, hátha lassú lesz a forgalom és ez a plusz idő jól jött. Szóbakerült, hogy szarul vagyok és esélyes, hogy a buszon leszek rosszul, mire mondta, hogy ne jöjjünk haza, aludjunk nála, úgyis dumálni akar az öregemmel és akkor én is tudok pihenni. A sors nem csak kicseszni tud velem/velünk. :-D Mennyi volt erre az esély? Kb. semennyi. Elindultunk hozzá, de akkor már elég szarul voltam, úgyhogy amint felértünk a lakásba, le kellett feküdnöm és el is aludtam. Kb. másfél óra múlva ébredtem, sokkal jobban akkor sem voltam, de jólesett az alvás és legalább nem jött rám a roham (olyankor is jön, ha kimerül a szervezetem). Nem tett volna jót a hosszú út, mivel alapból is fosul voltam, aztán úgy járkáltunk még 2 órát, azután mégszarabbul kezdtem lenni, a buszon oxigén sem lett volna, amitől 100%, hogy elkapott volna a rosszullét, mert 4-kor még javában meleg van, viszont légkondit nem kapcsolhatnak a sofőrök, állítólag takarékossági okokból. Tegnapelőtt rosszabbul voltam, de szerencsére már a művészetterápia végeztével jött rám. Cefet szarul lettem szívügyileg és görcsrohamoztam is 2× egymás után. Amint ébredtem az elsőből, jött a következő, aztán nem jött több, de rosszul voltam továbbra is. Enni sem tudtam, pedig éhes voltam, de az alap hányinger a kaja gondolatára is fokozódott. Este fél 11-kor végre uzsonnáztam. ;-P Az egyik szobatársamnak migrénje volt, szóval talán csak a hidegfront tett oda nekem is, remélem nem térnek vissza ezek az élvezetek, mert ugye tegnap is szarul voltam, de legalább nem rohamoztam. Ma sem vagyok jól, de megint hidegfront van és vihar várható délutántól, ami éjjelig kitart, gondolom azt érzi a szervezetem. 'Mekiztünk' tegnap a kóválygás alatt, mert megéheztünk, aztán vásároltunk itthonra, majd hol itt, hol ott időztünk a szabadban, mire indulhattunk a buszhoz, aztán ugye a Robinál kötöttünk ki. Az volt az utolsó feladat a terápián, hogy írjuk meg miért fontos a búcsú és azokat az irományokat kellett felolvasni a reggeli csoportos ülésen, ahol mindenki elmondhatta azt is, hogy hogyan hatott rá a terápia és hogy mik a tervei, milyennek látja az 'új' életét. Az első posztok egyikében említettem, hogy kapunk egy új szakvéleményt a terápia végén. Jó nagyot lestünk a faterommal, mert kaptam új diagnózisokat. Ő a borderline-t sem ismeri el, mivel anno a panelben felettünk lakott egy szintén borderline-os csaj, aki botrányosan viselkedett és a fater vele azonosítja az állapotot, viszont mivel én a 'szelíd' fajtában vagyok érintett, közölte, hogy rossz a diagnózis, mert nem vagyok olyan, mint a Babi. Nyilván ő ezt is jobban tudja, még a pszichodokiknál is jobban. :-D Emiatt persze most is jött a "mi ez a baromság már megint, megint azt írták a papírra" szöveg. Mondtam neki még a friss diagnóziskor évekkel ezelőtt, hogy olvasson utána a csendes borderline-nak, de nem hajlandó, mert "minek? neked nincs ilyen bajod". Agyf@szt tudok kapni ettől, hogy mindenkinél okosabb(nak hiszi magát). Nem vitáztam, mert nincs értelme, meg nem akartam mindjárt balhéval indítani. A borderline mellett van állítólag egy kevert személyiségzavarom is, ami az elkerülő, dependens és kényszeres személyiségzavarok egyes jegyeiből áll, valamint alexithymia is fennáll állítólag, amit így itthon utánaolvasva nem értek, de gondolom abból is csak egyes elemek igazak. Anno bipoláris depresszióról kaptam diagnózist, egy darabig az volt a papírokon, aztán arra jutott egy új doki, hogy átfordultam borderline-ba és azóta a másik sem talál ebben kifogást, meg ha nem így volna, az kiderült volna a terápián, mivel kifejezetten borderline-osoknak van felépítve. Ennyit a fater okoskodásáról. Érdekes ez az 'átfordulás', mert a bipolaritás egy kedélybetegség, míg a borderline a személyiség zavara, bár tény, hogy nagyon hasonlítanak a tüneteik és mindig mutattam a korábbi doki szerint borderline jegyeket. Utánanéztem ezeknek az újonnan kapott diagnózisoknak és valóban mindegyikben látni egyezést, de majdnem egészében csak az eddig meglévő csendes borderline igaz. Az alexithymia nagyjából azt takarja, hogy nincsenek az embernek érzelmei és sem magában, sem másban nem ismeri fel őket, így nem tud együttérezni sem. Vannak érzelmeim, mégha egyes területeken valóban gyengék/hiányoznak is, de inkább az van, hogy nem mindet tudom kifejezni és nem mindig jól. Van empátiakészségem is annak ellenére, hogy nem minden esetben értem és érzem a másik adott érzelmeit, szóval nem vagyok teljes érzelmi analfabéta. :-D Gondolom ezt sem egészében kell érteni, mint ahogy a többinek is csak egyes elemei passzolnak, viszont akkor annyi stimmel, hogy nehezen fejezem ki némelyik érzelmemet és hogy esetenként nem ismerem fel másét. Nem mondom, hogy nem érte meg ez az 1 hónap, mert szereztem tapasztalatokat és ismereteket, meg sikerült 1-2 dolgot megérteni, de a fő célt nem értem el és ennek én magam voltam az akadálya. -.- A tudatalatti blokkokkal. Mindenki olajozottan haladt, mert vágta, hogy mi zajlik a bensőjében és azt is tudta hogyan fejezze ki, nem is restelltek megnyílni. Tudtak imaginálni, mert hozzáfértek az emlékeik jórészéhez (nyilván más is akadt, aki ehhez-ahhoz szintén nem fért hozzá), művészetterápián alkotni, ki tudták és merték sírni (a srácok is), amit máshogy nem tudtak már elviselni. Ez mind véletlenül sem panasz, csak a kontraszt kedvéért írom le. Nálam ezzel szemben az volt, hogy csomó dolgot nem tudtam kifejezni sem szóban, sem máshogy. Ebből van a probléma a társas kapcsolataimban is, már amennyi van. Eleve nehezen ápolok kapcsolatokat, de amiket sikerül, azokat is kinyírom az önkéntelen zárkózottságommal és gyér kommunikációs készségemmel. Időnként magamba záródom teljesen, vagy épp' nehezen mondom ki mi zajlik bennem. Nem tudtam a terápián sem kifejezni magam, csak a felszínt karcolgattam ott is, mert a blokkok nem engedtek mélyebbre. Pontosan ebből következik, hogy sokszor imaginálni sem tudtam, maximum 2-3× és nehezen, mivel sok emkékhez nem érek el, viszont ami feljött, az legalább felhozta a dühöt is, meg a keserűséget, de azokat sem túl erősen, mert a védekezőmechanizmus nem engedett fel teljesen. Ez abból is látszik, hogy a csoport majd' minden tagja jó pénzt hozott a papírzsebkendőgyárnak az 1 hónap alatt, míg engem nem igazán tudtak megríkatni, mert az sem megy könnyen. Ahhoz színültig kell telnie a szartartálynak, vagy ún. trigger kell. Csak az utolsó 1-2 hétben érték el, 3×, ha jól rémlik, bár nálam ez már komoly teljesítmény. :-D A lényeg, hogy nehezen fejezek ki érzelmeket és ezért nem haladtam, viszont megérte, mert más területen profitáltam a terápiából. Ma korán ébredtünk, hogy kiérjünk a Népligetbe a buszhoz, ami 11 óra után tett le minket itthon. A szőrös csapat nagy ovációval fogadott, mindenki mászott rám. Hoztam nekik játékot, de jobban érdekelte őket az, hogy hazajöttem. Budira sem mehetek, mert a bácsalmási macskakórus rázendít. Máskor is, de gondolom most azt hiszik, hogy megint itthagyom őket. Fater vett egy létrát, míg a terápián voltam, úgyhogy ha valamelyik nap jobban leszek, leszedjük a terasz tetejéről azokat a cserepeket, amik leesni készülnek. Ő mászik fel, én csak tartom a létrát, meg majd segítek a taligába bepakolni. Látom a fű is nagy, majd meglátom, hogy bírom-e szuflával a kaszálást, meg hogy mikor leszek jobban. Ha a ketyegőm beint, akkor nem fog menni. Úgy néz ki egy ideje jobban dolgozik, mert nem kényszerít nonstop ágyba és nem üt félre olyan sokat, jobb az erőnlétem is. Oké, mostanság jelzi, hogy létezik, de ez nyilván a frontoktól van. Mondta a doki, hogy tud javulni az EF-érték (pumpafunkció, ha jól rémlik) és úgy tűnik, tényleg javult. Remélem kitart még így egy darabig. Vannak ugyan rosszullétek és pörög minimális terhelésre továbbra is, de nem olyan durva a helyzet, mint pár hónapja. Nincsenek ájulásközeli állapotok sem és nem kihívás az ágyból felkelés, vagy akár a felülés, maximum rosszabb napokon. A 40+ °C-os kánikulát is egész' jól viselte magához képest, persze voltak/vannak ágybanfekvős, szar közérzetes gyenge napok, de sokkal rosszabbra számítottam pár hónapja. Nyilván az is számít, hogy a Raynaud inaktív a meleg miatt és mivel nem buzerálja a koszorúeremet, jobban dolgozik a szívem, mivel nem akadozik annyiszor a vérellátása. Ehetem a fagylaltot is, az sem okoz gondot. 30 fok alatt igen, de egy ideje nem ment alá a hőmérséklet és ezt a kezem-lábam is meghálálja. Ha le is fagy a kezem valami hidegtől, viszonylag hamar visszamelegszik, a lábam meg jóideje nem fázik komolyabban, pedig az a gázosabb. Mindjárt nyár közepe és csak 1× kellett a zokni valamelyik nap, szóval szinte nincs is fagyás. Ha jól számolom kb. 2 hónapja remisszióban van a kórság és csak a frontokat, meg a hőingadozást érzem. Dicsőség az Úrnak, hogy viszonylag jó állapotban tart, igaz naponta kérem, hogy tartson meg benne és a rosszulléteket is hamarabb elveszi, meg nem nagyon erősek, az 1-2 erősebbet így könnyebb elviselni.

A bejegyzést írta: Arnold91