Tegnap éjjel

2022. december 19.

Vissza a naplóhoz

2022. július 24.-i jegyzetem:

leszakadt egy újabb nagy darab a folyosó mennyezetéről, ott is fel lehet már látni a padlásra. Felébredtem a puffanásra, apám nem, csak reggel káromkodott, amikor meglátta. Még várható újabb darab, mert látszik, hogy az is engedi el magát. Isten ismét megóvott minket, mert ha nappal történik, lehet, hogy agyonüti apámat, ugyanis elég sűrűn járkál ki-be.

Kiderült, hogy nem augusztusban, hanem szeptemberben lesz a repülőnap. Utánanézek, hogy pontosan mikor lesz, de remélem nem akkor, amikor a terápia is. Több programról is volt szó, hogy majd megyünk, az Ildi elvisz, stb., de gondoltam, hogy most sem lesz belőle semmi, szóval remélem, hogy legalább ez az egy összejön. Állítólag lehet majd repülni is, csak ugye a Doki nem enged, szóval szívás, viszont be lehet ülni a földön vadászgépbe, kisgépbe, helikopterbe, úgyhogy azért így is lesz örömöm - ha összejön végre. Pár éve mondtam a fateromnak, hogy milyen fasza lenne, ha lenne nagygépes sétarepülés, erre nemrég lett, az Aeropark és egy bizonyos légitársaság szervezésében egy Boeing 737-800-assal Ferihegyről hordják a jónépet egy egyórás nézelődésre. Baromira örültem, hogy anélkül próbálhatom ki a nagygépes repülést, hogy külföldre kéne kimenni, erre a Doki már a nagygépre sem engedett fel, pedig 1-2 évvel korábban még azt mondta, hogy rizikós ugyan, de rövid útra mehetek - fekve. Előbbiek fényében esélytelen, hogy a repülőnapon felmenjek kisgéppel, ami a Doki szerint eléggé ráz, meg nincs a fedélzetén sem defibrillátor, sem ilyen esetre (is) kiképzett személyzet. Szívás, de örülni fogok annak is, ami jutni fog, pl. a repkedő gépek, meg hogy a földön meg lehet nézni pár járgányt. Az Ildi ma repült haza Németországból. Mindig fél, mert havonta kell mennie munka miatt, mire mondtam neki, hogy szívesen ingázom helyette. :-D

Ami a mentális állapotomat illeti, durván váltogat a hangulatom - többek közt. Néhány napja volt éjjel az a téboly, aztán másnap éjjel egy durvább mértékű, majd következő nap is közelgett az aznap esti, de aztán nem terített le, mert a Tesómmal való beszélgetés terelte a figyelmemet. Másnap, azaz tegnapelőtt napközben többször is le akart szakadni az álarcom, de sikerült magamon tartani, aztán estére nyugodtabb lettem. Tegnap pedig a semmiből felpörögtem, totál az ellentétes végletbe estem át. Nemhogy bőghetnékem nem volt, de röhögtem ok nélkül, az addigi némaság után csomót dumáltam, fater már rámszólt, hogy sok vagyok, a letargia átcsapott kirobbanó jókedvbe, az addigi lassult mozgásom kapkodó lett, a nyomasztó gondolatok helyét csupa jó vette át, az életet királynak éreztem, pedig előtte meg akartam szűnni, az egész világgal pacsiztam volna, stb. Ez eltartott valameddig (1-2 órát kb.), aztán visszaváltottam a depresszív hangulatba. Hallucináltam is párszor az elmúlt napokban vizuálisan is, meg hangot is hallottam (csak telefoncsörgést) és megint eltávolodtam párszor a valóságtól, pedig most nem volt BPD-s 'roham'. Valamelyik nap ettem a dinnyét és ahogy a kést fogtam, arra gondoltam, hogy mi van, ha kattan egyet az agyam és ártok vele magamnak? Volt már ilyen máskor is, amikor lerántott a pokol. A terápián sok társam is beszámolt arról a szorongásáról, hogy attól tart, elveszíti a kontrollt a cselekedetei felett és ártani fog magának. Nagyon instabil vagyok mostanság, libikókázik a hangulatom és persze a világlátásom, meg a kapott ingerek feldolgozása is olyan, mint az időjárás.

Ma görcsrohamoztam, bár nem volt nagyon erős. Remélhetőleg nem lesz megint mindennapos, meg nem kéne lerobbanni, mert nemsokára terápia. Nem tudom mire jutnak velem a dokik, de hátha ezúttal többre megyünk, mint az előző körben, mert mostanság instabil vagyok és ilyenkor kicsit lazulnak a blokkok.

A bejegyzést írta: Arnold91