újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tegnap

2022. október 22.

Vissza a naplóhoz

2021. július 20.-i jegyzetem:

voltunk sétálni és akkor már elmentünk süteményért is. Mákunk volt, mert megint akció volt, így sok szeletet hoztunk kevés pénzért. Hamar el kell fogyasztani őket, de nem nehéz, már csak 5 db van. ;-P Míg vártam a fatert, egy nő ott állt tőlem kb. 6 méterre a cukrászda másik ajtajánál és szinte folyamatosan sasolt, ami kezdett marhára kényelmetlen lenni, mert egész életemben azt tapasztalom, hogy valamiért úgy méregetnek az emberek, mintha UFO-t látnának. Sokszor mondjuk tényleg olyan érzésem van, mintha eltévesztettem volna a bolygót. :-D Egyszercsak elindult felém, rámköszönt (én vissza), megkérdezte hogy vagyok, mondom, hogy köszönöm jól (mindig ezt mondom :-D), azt mondja jó látni, hogy mosolygok, majd bement a cukrászdába. Pislogtam nagyokat, mert gőzöm sincs ki volt (mondjuk az arcmemóriámat inkább hagyjuk), nem tudom honnan ismer, ismer-e egyáltalán, vagy csak gondolta szól pár jó szót egy idegenhez, netán a jótékonysági rendezvényekről ismert fel, vagy talán azt hiszi, hogy a rokik mind depressziósak és azért örült annak, hogy megvillant egy vigyor a képemen, vagy ki tudja, mindenesetre megint bebizonyosodott a számomra, hogy vannak még másokra figyelő emberek.

Hazafelé a fater átesett egy infarktuson, mikor legurultam egy meredek lejtőn. Mondtam, hogy engedjen el, de nem akart, aztán csak megtette, mert magyaráztam neki, hogy ne majrézzon már. Megindultam, majd elkezdett a járgány az út széle felé menni, persze korrigáltam, de a fater kiabált, hogy vigyázzak, én meg csak röhögtem. Gurultam tovább kissé szlalomozva, mert az oldalra is lejtő út mindig elhúzott, persze a fékekkel korrigáltam, szóval ura voltam a szekérnek, de az öreg be volt csokizva és kiabált, hogy te hülye, még meg sem írtad a végrendeletedet! :-D (Nem is fogom.) Jót röhögtem ezen is, meg az ijedezésén is. Nem forgalmas út volt amúgy és kivételesen sima is volt, máskülönben nem száguldozom a lejtőn, mivel szükségem van még a protkómra. Azt mondta Isten mentsen engem az önálló rodeózástól. Ma is mentem egyedül, de már csak a járdán, normális keretek közt. Egyrészt ad egy kis függetlenségérzést, másrészt a karizmot (is) fejleszti, hogy tekerem a kereket. Ahhoz mondjuk rendszeresen kellene, de amikor lehetőségem lesz, csinálom, csak egyelőre még kb. 20-25 méter után nem megy tovább, viszont ha sikerül erősíteni a karomat, ez a táv megnőhet, csak kell, hogy bírja majd a szívem is, mert az is bejelez.

Igazítottam a fejem tetején burjánzásnak indult bozóton is, hát... kb. mint aki foltos hajhullásban szenved. Mindegy, itthon elmegy, kintre meg basketball sapkát húzok (zacskó kéne inkább), amíg kinő ott, ahol elcsesztem. Majdnem jó lett, szóval csak megtanulom már vállalhatóra igazítani. Vagy nem.

Elkezdtem edzeni is. Nem úgy, ahogy elvileg kéne, mivel azt a ketyegőm nem támogatja, de azért erősítem az alkatrészeimet. Muszáj, mert megint úgy nézek ki, hogy ha le kéne rajzolni, akkor egy pálcikaember is hűen tükrözne. Az hagyján, hogy zavar ez a külső, de hátrányosan is hat az izmok sorvadása, mivel gyakran megszívat, ha valamihez erő kéne, akár pl. egy olyan hétköznapi dologhoz, mint megemelni magam karból, ülésből felállni (a földről viccesebb), ágyban felülni, stb. Szélmalomharc, de nem izgat, legalább egy kihívás, ami leköt, meg ami ösztönöz. Úgy csinálom a gyakorlatokat, hogy ne terhelje meg a ketyegőmet, de ha már nem bírom, leállok. Mozogni mindenképp' kell. Van egy bazinagy gyógyászati labdám, azon is lehet az izmokat erősíteni, meg az egyensúlyt javítani, csak előbb fújni kell még bele, mert 3 éve nem használtam és kicsit leeresztett. Vannak egyéb helyek is, ahol az izmok félig már bekrepáltak, de azokkal a területekkel nem tudom mit lehet kezdeni, majd megkérdezem a dokit. Egyelőre azokkal a részekkel foglalkozom, amiket lehet erősíteni és remélem lesz eredménye, ha naponta (vagy a közérzetemtől függően) elvégzem azokat a mozgásokat.

Úgy tűnhet, hogy jobban vagyok egy ideje, mert aktív lettem, meg poénkodom, de valójában csak elnyomom, ami bennem van, mert az tart egyben, hogy nem piszkálom a témát és igyekszem magam lefoglalni mindenféle tevékenységgel, hogy ne legyen 'üresjárata' az agyamnak, terelődjön a figyelmem, mert csak így tudok létezni. Próbálom elhitetni magammal is, hogy be tudok még fogadni a külvilágból egy keveset, meg valami létezésfélét imitálok a tevékenységekkel, a humoromat is próbálom megőrizni, de emögött a látszólagos javulás mögött elfojtott keserűség és soha el nem múló, kínzó hiányérzet van. Ez az, ami elől mindenbe beletemetkezem, viszont a mókusnál bele kell majd mennem a Tesó-ügybe, ott nem lesz hová futni. Augusztusban lesz nála jelenésem.

Ma is voltunk sétálni, de akkor már beugrottunk a kínaiba, mert kellett volna valami gatya, meg póló. Majd' elaludtam egész végig, mert kemény 2 óra alvást engedélyezett éjjel a Dani. Beígértem neki, hogy a fülénél fogva felcsipeszelem a ruhák közé, azt' leshet, ha nem hagy aludni. Marhára meghatotta a monológom, dorombolva puncsolt - ennyit a tekintélyemről. :-D Durván visszaél a szeretetemmel a szaros, pedig következetes vagyok és ha rászólok valamiért, akkor hiába hízeleg, nem simogatom, hogy érezze a szigort (de mint mondtam, leszarja :-D). Nagynehezen találtam egy fasza gatyát, ami csodával határos módon pont jó rám, pólót nem sikerült szerválnom, meg vettem édességet. Fater talált magának egy pólót és ő is vett magának édességet. Utána hazafelé jövet leszólított minket a szomszéd, úgyhogy kicsit dumáltunk, legalábbis próbáltunk, mert a szemközti szomszédjuk fűkaszával zajongott. Mikor hazaértünk, fater bejött a házba, én meg mentem málnáért. Ez volt a szerencse, ugyanis mikor odaléptem a bokorhoz, megszólalt az egyik kacsa az előttem lévő gazzal benőtt gödörben, ami elvileg a medence helye, gyakorlatilag meg nem lesz belőle semmi, már látom. Nem értem miért nem takarta le, miután abbahagyta az ásást, mikor tudja, hogy a kacsák járkálnak össze-vissza. Szerencsére nem mély, de ahhoz elég volt, hogy szerencsétlen ne tudjon kimászni. Nem is látszott, ha nem kezd gágogni, észre sem veszem. Úgy verdesett, rugdosott, tekergett, hogy nem tudtam megfogni, úgyhogy beszóltam az öregnek, hogy jöjjön és szedje ki, bár már rájött mi van, mert a kacsa hangosan gágogott. Azt mondja sosem szoktak beleesni. Nagyon okos, attól még letakarhatta volna, mert az esély megvolt rá, meg is történt és nem rajta múlt, hogy nem tört el az állat lába. Kiemelte és láttuk, hogy simán fut, szóval minden oké. Mentem volna végre a málnához, erre megbotlottam és landoltam a csalánbokorban. Fasza volt. :-D

Alig vagyok magamnál, lefekszem aludni. Hajnalban úgyis jön a szokásos ébresztő, addig nem ártana kialudni magam.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: