Téma

2017. április 14.

Vissza a naplóhoz

Megdőlt a mondás, miszerint a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte.
A minap a fodrásznál voltam, és az egyik fodrásznő várakozásom közepette, festékkeverés közben, odaült mellém és megkérdezte, lenne-e kedvem megírni a történetét. Mindössze pár mondatban elmesélte az elmúlt 25 év esszenciáját, és abban maradtunk, hogy még többet mesél a történésekről.
Kissé faramuci a szituáció, amelybe akaratán és számdékán kívül belekeveredett. Rögvest arra gondoltam, hogy ezt érdemes lenne megírni. Kár, hogy az olvasó azt hinné róla, hogy az kizárólag az írói fantázia szüleménye, mert ilyen nem történhet meg a valóságban. Erről biztosan nem mondaná az olvasó, hogy életszagú történet.
Még nem tudom, hogy megírom, vagy sem, de egy biztos, hogy a téma már le sem esik a földre, rögtön az ember kezébe adják.
Az emberi fantázia határtalanságát kizárólag az élet tudja felülírni. De az nagyon.

A bejegyzést írta: Yolla