Testvérem
2011. január 18.
Van egy húgom. Na, jó, csak féltestvérem, anyám második házasságából született, 12 év van közöttünk. Nem együtt nőttünk fel, bár, neki sem jutott szebb gyermekkor, mint az enyém, én mégis magam mögött tudtam hagyni a rosszat. Ő nem. Ő viszi magával azóta is.
És ez, őszerinte, feljogosítja őt, az idétlen, nőhöz egyáltalán nem méltó viselkedésre.
Még csak 23 éves (jajj, most elárultam, hogy én mennyi vagyok:)), de már most többféle gond van vele, és ha így folytatja, nem lesz könnyű az élete.
A hiszti az első. Mindentől fél, a mosógéptől, az áramtól, a ventilátortól, az egyedülléttől. Képes áthívni magához fényes nappal, ha a barátja elmegy otthonról, akárcsak egyetlen órára is. Hiába mondom neki, hogy ez nevetséges, erre elrohan a pszichiátriára, hogy írjanak neki valamit, mert ő szorong. Írtak neki kedélyjavítót, szerintetek beszedte???
Talált, süllyedt.
A másik, és azt gondolom, ez a nagyobb baj, az alkohol. Olyan mennyiségű szeszt bír eltüntetni, hogy egy férfi megirigyelné. És nincs határ. Nem érzi a határokat.
Olyankor pedig senki, és semmi nem áll meg előtte.
Van egy kis söröző itt, oda szoktunk néha beülni barátokkal, de mindenki mértékkel fogyaszt. Még ünnepi alkalmakkor is. Ő nem. Ő csak kéri, és kéri és iszik.
A barátja pedig nem szól, és tűri. Hogy miért? Mert beteg. Elég súlyos beteg, lehet, hogy soha nem lenne másik nője. Nem halálos a betegsége, genetikai, ami sajnos a gerincoszlopának a teljes elhajlásával jár. És a húgom kihasználja ezt.
Mi pedig tehetetlenek vagyunk. Sajnos, mind a két szülőjétől a legrosszabb tulajdonságokat örökölte. Az apjától a gonoszságát, és a rosszindulatot, az anyánktól a súlyos alkoholizmusát. Igaz, anyánk már kora reggel részeg volt, de ha így halad, a húgom is el fogja ezt érni.
És mindent arra fog, hogy vele nem törődött az apja se, meg az anyánk se. Ráadásul az apja meghalt kb. 12 éve, alig emlékszik rá, mégis, szinte piedesztálra emeli, pedig fikarcnyit se volt jobb ember, mint anyánk, esetleg kevesebbet ivott.
Nem lehet vele beszélni, senkire nem hallgat, szerinte jó buli ez így, ahogy van.
Mi lesz így vele?
A bejegyzést írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hm, mi se vagyunk öcsémmel borsó meg a héja:-) Külsőre meg..., én apám ő anyám, szóval mint nyári kacsa és a jegesmedve... hasonlítunk. Belsőre is, ég és a vizes fű. De mindemellett a sok konfliktusunk mellett is meg tudunk lenni, segítjük egymást,
és ő mégis csak a kisöcsém:-)))))
Pinokkió
Szemed színe, magasság, súly, erő, izom.... - névtelenül - korod, mert akkor nem Pinokkiós választ kapok, hanem valósat...lélek és szabadság.... természeted... van sejtésem, de főleg kíváncsi lennék, hogy melyik vagy te borsó, vagy héja, külsőre apád, vagy anyád, nyári kacsa, vagy jegesmedve. Belsőre ég, vagy vizes fű? :-)
Akkor elárulom. Én apám természete vagyok! A többit tudod. hehe :-)
és ő mégis csak a kisöcsém:-)))))
Pinokkió
Hogy vele mi lesz, hát ez a jövő titka, de az elmondottakból szerintem nem sok jó ....! Pusszancs Orsolyád