Töprengés vásárlás kapcsán
2017. szeptember 28.
Kicsit leültem már pihenni! Tegnap ugyanis ideszólt a sógor, nem vinném-e el a Lidl-be, mert a szemeteszsák le van értékelve 259 Ft-ról 199-re, neki nagyon kellene azt most venni, de piszkosul fáj a lába, nem tud gyalogolni.Én általában a TESCO-ban vásárolok, mert az van hozzám legközelebb.Talán az eszébe sem jutott, hogy a fáradtságomon kívül az a 60 Ft még beszélő viszonyban sincs az én benzinköltségemmel. De jószívű vagyok, nem mondtam nemet, arra gondoltam, akkor már egyúttal lebonyolítom a nagybevásárlásomat.Így is tettem, a sógort hoztam-vittem szemeteszsákostul, majd elmentem a TESCO-ba, mindent megvettem, ami kell, ill. amit kaptam.
Visszafelé aztán két kamion közé szorulva eltöprengtem.Rájöttem, mi az, amit legjobban utálok az életben.Sose találnátok ki: hát a 9-esek!Jó néhány évre visszamenőleg van bennem ez az utálat, de ma még bele is borzongtam.Ugyanis a vásárlásom során bármilyen árú árára ránéztem, annak mind 9-es volt a vége, sokszor az eleje is.De hiszen nincs is 1 Ft-osunk, akarom mondani 99 filléresünk! De sok kicsi sokra megy, vajon kinek a zsebébe vándorol ez a nem-létező sok egyforintos?
Megjelentek már az új pénzek, 2, 5, 10 és 20 ezresek. Kérdem én, naív nőszemély, nem lehetett volna pl. a 2 ezres helyébe 1999-et, a 20 ezres helyébe 19999 -et stb. nyomtatni? Mert igaz, az utált 9 -esek száma nem csökkent volna, de nem ringatnánk magunkat holmi illúziókban... Ami 1 Ft -ot sem ér...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évi, én nagyon nem tudom az ilyet megérteni. Segíteni kell egymáson és mi csak egymástól kérhetünk segítséget. Nem kívánom neki, de lehet, hogy egyszer ő is rászorul a segítségre. Ki az, aki nem számolgat manapság? De kérni amúgy sem könnyű, akkor , ha teheti az ember, ne számolgasson, hanem segítsen...
Elhiszem, hogy nem felejted el...
Puszi!
De muszáj ezen túllépni, mint már annyi mindenen, mert milyen jó, hogy egyszer megtanultuk az életben a számolást, amit nem felejtünk el egykönnyen. Hiszen még a kérdéseinkben is benne van: "Vajon számíthatok rá?" Hát hogy a fenébe lehetett volna erre más válasza, mint az, hogy igen... Hogy mégsem ez történt? Az okokat jól ismerjük és van, hogy jól leplezzük.
De, hogy valami jót is meséljek, azóta megoldódott ez a "nagy" dilemmám egy segítővel, aki olyan beállítottságú, mint amilyen te, vagy én vagyunk.
Legyen ez a végszó. :-)
Puszi!
A jószívűséged juttatja eszembe, amit pedig jobb lenne elfelejtenem. Te is inkább a szívedre hallgatsz, mint az eszedre?
A minap - családban marad - gondoltam és egy szívességet kértem "távoli" rokonomtól. Első gondolatom beigazolódott, de sokkal jobban fájt, hogy ennek tudatában voltam, mint hogy ki is mondta azt, mert az a kis fuvar, amit kértem volna tőle, valóban nem itt van a szomszédban, kb. 12 km-re van a kertem és a lányán kívül egy db. műanyag szék és én lettem volna a teher. De nem ez volt a legnagyobb teher.
A válasza először mellbe vágott, de megértettem, hogy a "költségvetésébe ez már nem fér bele." Még hozzátette meglepődésemet érzékelve (visszatartottam a levegőt) hogy én itthon, ő meg otthon számol... Milyen igaz. Nem is fogom ezt egyhamar elfelejteni, pedig néha jó lenne!
Puszi!
Elhiszem, hogy nem felejted el...
Puszi!
A minap - családban marad - gondoltam és egy szívességet kértem "távoli" rokonomtól. Első gondolatom beigazolódott, de sokkal jobban fájt, hogy ennek tudatában voltam, mint hogy ki is mondta azt, mert az a kis fuvar, amit kértem volna tőle, valóban nem itt van a szomszédban, kb. 12 km-re van a kertem és a lányán kívül egy db. műanyag szék és én lettem volna a teher. De nem ez volt a legnagyobb teher.
A válasza először mellbe vágott, de megértettem, hogy a "költségvetésébe ez már nem fér bele." Még hozzátette meglepődésemet érzékelve (visszatartottam a levegőt) hogy én itthon, ő meg otthon számol... Milyen igaz. Nem is fogom ezt egyhamar elfelejteni, pedig néha jó lenne!
Puszi!