Történések

2022. október 20.

Vissza a naplóhoz

2021. július 12.-i jegyzet:

Az Ildiéknél voltunk tegnap. Már az odaút is vicces volt, ugyanis a fater jóvoltából majdnem katapultáltam a székből. Mivel most másik utat választott, nem volt meg a rutinja, hogy hol kell visszavenni a tempóból. Nem vett észre egy járdába rejtett árkot, már csak akkor fedte fel magát a nyavalyás, amikor az addigi kb. 5 km/h-ról egy mp alatt 0-ra fékeződött miatta a szekér, a lendület viszont vitt volna tovább minket. A szék előrebillent, de úgy, hogy a lábtartó leért, csak a gyors reflexem miatt nem zúgtam ki pofával a járdára (mert persze a biztonsági övet elfelejtettem induláskor bekötni), fater pedig majdem ráesett a lendülettől az előrebillenő székre. Marha vicces látvány lehettünk. :-D Továbbra sem lassított, így még pár méretesebb járdahiba, meg ugyanolyan sunyin megbúvó elfolyó kirázta a nemlétező vesekövemet és ugyanolyan megálljt parancsoltak, mint az előbbi, de legalább már be voltam kötve, aztán inkább az úttestre vitt az öreg. Az Ildi egyik kutyája megint betámadott, úgy nyüszített, mikor meglátott, mintha én lettem volna a régen látott gazdája. Felugrott az ölembe és szarrá nyalta a fejemet. Viszonozni akartam a puszit a golyófejére, de olyan hevesen ficánkolt és nyalogatott, hogy ahogy beszéltem, kaptam tőle egy nyelvest. :-D Szerencsétlen vak Müzli is megtalált, miután nekigyalogolt a járgányomnak. Ő mindenkitől tart a látás hiánya miatt, de azért néha sikerült simítanom egyet-kettőt a hátán. Az Ildi gyümölcslevessel kínált és kivételesen elfogadtam, mert éhes voltam. Jó volt a hűvös kéróban, de aztán kiültünk megsülni, mert a banda fele rágyújtott és az csak az udvaron engedélyezett. A Jani épp' egy 'mobil garázst' tákolt és megkérdezte a fater, hogy segítsen-e? Elfogadta. Repkedett pár b@$zd meg és egyebek a részükről, de aztán elkészült a mű. Először beállt a rendes garázsba a Swiftjével, mivel az nem fért volna be a tákolmányba, majd a sk. 'garázsba' próbálta az Ildi kicsi Seicentoját beparkolni. Ezzel a kis dodgemmel annyiból jobban járt kezdőként az Ildi, hogy könnyű vele parkolni (mondjuk lefulladni is, benzines lévén :-D), viszont egy komolyabb baleset esetén nem védi meg a kicsi és gyenge kaszni, márpedig nem megy neki a vezetés, negyedszer sem sikerült a vizsgája, mert fél és ezért bizonytalan. Nem tudom menni fog-e neki legközelebb? Vicces volt a jelenet, mert sehogy nem sikerült eltalálnia a Janinak a jó szöget, ahonnan rá tud fordulni a bejáratra. Igazgatta a cuccot, aztán visszaült a járgányba, 5× futott neki, mire rájött, hogy hiába próbál abban a szögben beállni vele, nem fér el. 1× megsimogatta a kocsi orra a keretet, de nem lett baja, mert épp'hogy hozzáért. Közben majdnem ráment a vak kutyára, a fater vette észre és kiáltott fel, hogy álljon meg. A tákolmány hátracipeléséből kimaradtam, mert a két ötödik X-es ember szégyenszemre jobb kondiban van, mint én a lassan harmadik X-emmel. Elég durva még leírni is, ez az igazi "hirtelen harminc". Nem érzem magam annyinak, kb. a 13 és a 80 éves életérzés váltogatja egymást. A kert végében várt minket Csoki, aki nem is csokiszínű. Átrakta a Jani a rezidenciáját, de úgy, hogy a kutya be sem ért a házába. Felszaladt a pumpám eleve a láncontartás miatt (nem futólánc, szóval a kutya mozgástere kb. 2-2,5 méter lehet), meg hogy annyira nem számít az a szerencsétlen, hogy meg sem győződött arról, be tud-e menni az amúgy gyufásdobozra hajazó ólba. Szerencsétlen inkább a napon fő, mint bemenjen abba a katlanba, mert beállt a fülledt hőség a szűk térbe, nem tudja átjárni a szél - már ha épp' van... Az itatóedénye egy fémtál, abban faszán felmelegszik az ivóvize, mert a napon volt az is. Ha ezen nem ugrott elég magasra a vérnyomásom, elkezdett sántítani a kutya és csak bámulták, nem tettek semmit, elkezdi az Ildi, hogy biztos csak színészkedik, mert szokott olyat. Aláírom, hogy van ilyen, mert az enyém is tudott, miután a lábfájása idején a hentes előtt leparkolva vettem neki nassolnivalót és az okos megjegyezte, utána már gyógyultan is rendszeresen sántítani kezdett a hentes előtt! :-D Amint elhaladtunk onnan, 'meggyógyult'. :-D Lényeg, hogy ha hajlamos is színészkedni (amilyen 'sokat' van vele foglalkozva, nem csodálnám, ha ki akarná vívni az Ildiék figyelmét, törődését), akkor sem lehet meggyőződés hiányában rámondani, hogy csak színészkedik. Megnéztem a talpát és be volt szorulva a lábujjai közé egy kavics. Ennyit a szimulálásról. Nem az én kutyám, meg alapesetben nem rendezkedem más házánál, nem szólok bele más dolgába, de felelősséget érzek azért, hogy ha tudomásom van egy élőlény kényelmetlen körülményéről és van is módom tenni ellene, akkor tegyek, pláne ha más nem mozdul meg. Ezért bátorkodtam a házát közelebb tenni, hogy be tudjon majd mászni és adtam neki hidegvizet, árnyékba rakva a tálat. Foglalkoztam vele egy kis játék és simogatás erejéig, mert mivel ő a kert végében van és az Ildinek amúgy is csak a Drazsé számít, így szerencsétlen el van hanyagolva. Nem kicsit ocsmány, amikor valaki úgy tart kutyát a porta és azzal együtt a maga védelmében, hogy le sincs szarva annak az érző lénynek a közérzete, szükségletei. Jobb helyeken működik a "valamit-valamiért", de értelemszerűen nem csak akkor kellene előbbiekre figyelni, ha úgymond szívességet tesz az az állat. Nem állatbarátok, én viszont nagyon az vagyok és forr az agyvizem ilyenkor. El lett helyezve a 'garázs' egy olyan területen, ahol van hely a kocsival manőverezni és lefedték, utána már csak dumáltunk, vagyis dumáltak, én nagyrészt csak hallgatóság vagyok, néha beszólok valami poént, vagy ha kérik a véleményemet, nézőpontomat, stb., akkor mondom, de nem vagyok egy dumagép. Itt úgy tűnhet, de szóban nem karattyolok ennyit, max. ha pörgök, meg ha olyan a társaság. Az Ildi mégsem adja el a medencét, úgyhogy veszünk egyet nemsokára, mert ezt a hőséget máshogy lassan nem lehet bírni. Nyár közepén nem tudom mennyire érdemes megvenni és felállítani, bár amilyen az időjárás, talán még szeptemberben is alkalmas lesz az idő a fürdésre. Addig marad a slag langyos vízzel, meg a betont is szoktuk locsolni, hogy ne nyomja annyira a forróságot és a tócsában való mesztélábas' járkálás is ad némi felfrissülést. Ha minden igaz, jövő hónapban el tudjuk kezdeni a kinti macskakennel építését. Haláli a Dani! Újabban zokon veszi, amikor elmegyek itthonról. Befekszik a sarokba és nem jön ki egy ideig, ha megsimogatom elhúzza a fejét, nem eszik, nem csinál semmit, nem magyaráz, nem rohangál, pedig mindkettő nagyon jellemzi. Tegnapelőtt csinálta először és azt hittem beteg, mert gubbasztott és nem reagált a hívásomra. Néztem reszket-e? Nem. Orra száraz? Nem. Ételt elfogad? Ímmel-ámmal, de elfogadta a falatot, aztán még párat. Megsimogattam, aztán gondoltam hagyom pihenni és ha nem lesz jobban egyórán belül, hívom az orvost. Eltelt kb. félóra és a szokásos élénk formáját hozta. Mondtam az öregnek, hogy talán 'bedepizett. :-D Utálom ezt a szót amúgy. Mikor kimegyek a szobából, fejhangon nyávog utánam (többiek is, de ő cifrázza a legjobban), ezért gondoltam, hogy az elmenetelem viselte meg. Tegnap mondtam a fateromnak, hogy ha aznap is csinálja, akkor tényleg csak a kedve volt szar előző nap és nem beteg. Mikor öltöztem, hogy indulunk, a macska nyávogott, majd behúzódott a sarokba ugyanúgy, mint előző nap és mikor hazaértünk még mindig ott volt. A forgatókönyv ugyanaz volt; simogatás, pár falat a kezemből, de sértődötten ignorált, majd x idő múlva megint a régi volt. Vicces szerzet. :-D

A bejegyzést írta: Arnold91