Tudatalatt?
2020. május 21.
A szomjazó vágy, mely helyben toporog,
emlékfoszlány az elmében mocorog.
Libbenő táncát járja ma a szellő,
madár dala szól, akár egy szép sellő.
Tipegve halad egyre a délután,
mely est szekerét húzza maga után.
Kétkedve pillant a zöld levelekre,
visszatekintve az évezredekre.
Sóhaj szárnyán megpihenő érzelem,
halk fohászt suttog, vagy csak én képzelem?
Talán a fantázia tréfát játszik?
Arc redőinek vonulatán látszik.
Olykor a messze is közel lelhető,
szív rejtekén meghittség melengető.
Győz az önzetlen szeretet ereje,
hisz a türelem rózsáknak mezeje.
Itt időző gondolat, mosolyt csalhat,
a lét erős hit által, reményt kaphat.
Közel a pillanat megkapó élte,
virágzik a kontaktus köteléke.
2020. 05. 20.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.