Újra itt van
2018. február 27.
2013. május 25.-i jegyzet:
Borderline szindrómám van (ez az a személyiségzavar, amit elmondtam a tesómnak) és megint kezdődik a buli. Ilyenkor az ember kb. más világba kerül, máshogy érzékel, nincs önkontrollja, nem tudja felmérni helyzetek lehetséges következményeit és bajba sodorhatja magát, a hangulata instabil, stb-stb. Olyan hangokat hallok és szagokat-illatokat érzek, amik a környezetem szerint nincsenek jelen. Néha szavakat hallok, máskor zörejeket, de van, hogy nem létező, értelmetlen szavakat és azok nagyon zavarnak. Nem tudok szabadulni tőlük. Van egy enyhe OCD-m is. Élek egy világban, ami számomra idegen, zavaró, kényelmetlen. A saját világomban vagyok jól, majdnem teljesen kizárva a külvilágot, illetve csak egy-két személyt és kevés ingert engedek közel magamhoz. A környezetem nem tud rólam szinte semmit, nem nyílok meg senkinek, Sokszor ki sem jövök a szobámból, ha valaki jön, mert idegennek érzek mindenkit. Durvább esetekben, időszakokban úgy érzem, hogy meg akarnak ölni. Jobb időszakokban barátkozom, még a közeledést is elfogadom, próbálok beilleszkedni. Segíteni is szeretek és vannak akik nem is tudják rólam, hogy mi a helyzet, csak annyit látnak, hogy magamnakvaló vagyok. Időnként úgy érzem, mintha egy hógömb lennék, amit felráznak és összevisszaság keletkezik benne, majd lassan lecsitul. A világot egy káosznak élem meg. Mostanában megint felborult a rend körülöttem is és bennem is.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
időrendi sorrend
Merre jársz?
Igen.
Olvastam a legutóbbi bejegyzésedet, elkeserítő ...
Bízom benne előbb utóbb tudsz beszélni róla, hiszen akkor megszabadulsz a múlt emlékeitől, persze nem nyomtalanul!
Áldott ünnepet kívánok!
Én is békés ünnepet kívánok!
Köszönöm!
Bízom benne előbb utóbb tudsz beszélni róla, hiszen akkor megszabadulsz a múlt emlékeitől, persze nem nyomtalanul!
Áldott ünnepet kívánok!
Csak írd ki magadból, én is tapasztalom, h segít a feldolgozásban. Neked is fog. Így nem robban szét az agyunk az idegtől.
Nem, ugyanaz a helyzet. Már nem fog megváltozni, ahogy elnézem.
De nagyon emberiek, és példát adó a hozzáállásod.
Érdeklődnék, hogy apád büdös dolgai megoldódtak, azóta, hogy megírtad az a bejegyzést?
Tisztára olyan, mint apósom volt.
Kedves Arni!
Változatlanul érdeklődéssel olvasom a bejegyzéseidet és maximálisan bele tudom magam helyezni az akkori gondjaidba, mint szülő. Így élem meg magam is az állapotod csak a másik oldalról közelítve meg, hogyan is érezheti magát esetenként a bajbajutott.
Nincs két egyforma állapot, sem betegség, sem életérzés. Ezzel együtt kell élni, ami nem lehet könnyű senki számára... Le a kalappal, amilyen módon és frappánsan feltárod előttünk legmélyebb érzéseidet is... Az őszinteség, a kifejezésmód ahogyan ezt teszed, egyfajta gyógyító erő is. Magam is ezzel próbálom levezetni azt a rengeteg feszültséget, ami bennem esetenként felgyülemlik a sok bürokrata, bennünket vegzáló, tehetetlen döntéshozókkal szemben, ha kiírom magamból a dühöt, a meg nem értést. Mert egy ilyen helyzetben lévő problémáját megérteni, mint amilyenben te is vagy és vagyunk mi is ketten a lányommal, a megpróbáltatásokkal kéz a kézben jár, legalábbis egész embert kíván.
Jobbulást a bajokra!
Puszi!
Így van, az írás sokat tud segíteni. Semmit nem old meg, de csökkenti a nyomást, ami az emberben tombol.
Kitartást kívánok!
Köszönöm!
Puszi
:-)) Köszi. Nem valami élvezetesek a posztjaim, tudom.
Érdeklődnék, hogy apád büdös dolgai megoldódtak, azóta, hogy megírtad az a bejegyzést?
Tisztára olyan, mint apósom volt.
Köszönöm!
Változatlanul érdeklődéssel olvasom a bejegyzéseidet és maximálisan bele tudom magam helyezni az akkori gondjaidba, mint szülő. Így élem meg magam is az állapotod csak a másik oldalról közelítve meg, hogyan is érezheti magát esetenként a bajbajutott.
Nincs két egyforma állapot, sem betegség, sem életérzés. Ezzel együtt kell élni, ami nem lehet könnyű senki számára... Le a kalappal, amilyen módon és frappánsan feltárod előttünk legmélyebb érzéseidet is... Az őszinteség, a kifejezésmód ahogyan ezt teszed, egyfajta gyógyító erő is. Magam is ezzel próbálom levezetni azt a rengeteg feszültséget, ami bennem esetenként felgyülemlik a sok bürokrata, bennünket vegzáló, tehetetlen döntéshozókkal szemben, ha kiírom magamból a dühöt, a meg nem értést. Mert egy ilyen helyzetben lévő problémáját megérteni, mint amilyenben te is vagy és vagyunk mi is ketten a lányommal, a megpróbáltatásokkal kéz a kézben jár, legalábbis egész embert kíván.
Jobbulást a bajokra!
Puszi!
Olvaslak, türelem ....
Olvaslak. Csak épp akartam is, hogy tudd. :)
Azt gondolom a Fb nem igazán jó választás, bár fogalmam sincs miért történt mindez.
Ettől ez még rossz, tudom én is.
Sajnos a változtatások miatt nem lesznek többé hozzászólások,hacsak a FB-n nem.
Igen, olvastam és kár, mert jól el lehetett itt beszélgetni, meg a visszajelzésekből levonhatott az ember dolgokat.
Igen, olvastam és kár, mert jól el lehetett itt beszélgetni, meg a visszajelzésekből levonhatott az ember dolgokat.
Sajnos a változtatások miatt nem lesznek többé hozzászólások,hacsak a FB-n nem.
Megértem.
Puszi
Hát az!Tudnék mesélni,de nem itt,
Puszi
Puszi
Kedves Ági!
Hú, akkor neki nehezebb. Ismerem a nárcisztikus személyiséget, az apám olyan. Gondolom a hárítása is amiatt van, mert az öregem is azt hiszi, hogy tökéletes.
Nehéz lehet neki, meg a környezetének.
Puszi
Puszi