Végre...
2013. február 16.
Kellemesen süt a nap, és ma Anyukám felkelt és kisétált a kertbe. Megnézte a kutyát, az öt tyúkját, a kacsáit is.
Igaz, hogy bottal, de egyedül jár.
Utána megevett szelet süteményt és lepihent.
Végre jobban érzi magát. Perlekedett velem, hogy nem oda tettem az újságokat, ahol ő tartja.
Ez már jó jel.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre:
Csodálatos a vers, és végtelenül szomorúúúú.... :(((( Én sem szeretem a gyászt, rossz emlékek fűznek hozzá...
Még senki nem mondott rosszat odaátról,aki járt már az 'alagútban''
Persze az örök megsemmisülésből (pokol) meg senki nem tud visszajönni.Arról nincs beszámoló.
Válasz erre: Pumukli56
Az újságokat meg tedd oda ahol a helyük van, mert csapok.
Válasz erre: Kőnig
Örvendj e jó jelnek Yolla kedves.
Én már május óta soha többé nem részesülhetek ilyenben.
Édesanyám!hol vagy kedves?
Szemeim a könnytől nedves.
Itt hagytad ma végleg fiad.
Kihunyt szemedben a csillag.
Hiányzol, jajj miért tetted?
Enyészetnek adtad tested.
Rettenetes volt meglátni,
Szavad csüggetegen várni.
Azt a drága lényed nézni,
Hol embrióm kezdett élni.
Néztem, búcsúmát se mondva.
Szám a bánat lakatolta.
Isten véled! Csak gondoltam.
Őt angyalként mennyben láttam.
Ott voltál már ifjan,szépen.
Gyermekálmom múlt ködében.
Könnyezve
Nagyon köszönöm!
Pussz: Yolla
Én már május óta soha többé nem részesülhetek ilyenben.
Édesanyám!hol vagy kedves?
Szemeim a könnytől nedves.
Itt hagytad ma végleg fiad.
Kihunyt szemedben a csillag.
Hiányzol, jajj miért tetted?
Enyészetnek adtad tested.
Rettenetes volt meglátni,
Szavad csüggetegen várni.
Azt a drága lényed nézni,
Hol embrióm kezdett élni.
Néztem, búcsúmát se mondva.
Szám a bánat lakatolta.
Isten véled! Csak gondoltam.
Őt angyalként mennyben láttam.
Ott voltál már ifjan,szépen.
Gyermekálmom múlt ködében.
Könnyezve
Ez már tényleg jó jel! Magamról is tudom. :)
Puszi!