Végsőkig
2018. augusztus 8.
/ Telesztichon /
Az idő bársony fonala oly lelkes,
hisz suhanva közeleg az új tavasz,
bár szép hajunk már átfordult a ködbe,
lelkünk s szívünk rezgése még felkavar.
Testünkben él a romantika selyme,
bőrünkön barázdákat vésett a múlt,
hisz íriszünk tükre azóta lángol.
A pillanat varázsán hömpölyögve,
hullámzik a láthatatlan kötelék.
2018. 01. 11.
Ilpaki
https://www.poet.hu/vers/228104
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.