Vegyes poszt

2022. november 18.

Vissza a naplóhoz

2022. február 22.-i jegyzet:

Itthon vagyok, ma engedtek haza. Kaptam új gyógyszereket, Furosemidet és Kaldyumot, amit előbbi mellett kell szedni. Bő 2 hét múlva vissza kell mennem kontroll szívultrahangra. Jobban vagyok. Az étvágyam ugyan még nem az igazi, de már van. Rohamok is csak frontokkor vannak (ma is volt 2, már itthon), de nem vészesek. A szívtájéki bulik is enyhébbek és a fulladás-köhécselés is. A fronttól szarul vagyok, de gondolom holnapra jobb lesz. Mióta mentálisan jobban vagyok, azóta indult meg a fizikai javulás is. Igaz, nem lehet felhőtlen az öröm, de így is nagy és még bízom a legjobb kimenetelben, meg abban, hogy ami újra megadatott, az nem véletlen és ezért nem is fog elveszni. Az Ildinek sikerült a jogsi, állítólag 7.-én lett meg, szóval még friss, de ő hozott minket haza és kezdőhöz képest nagyon jól vezet. A haramiák nagyon örültek nekem, fejhangon rikácsoltak, amikor meghallották a hangomat. Mindenki követelte a simogatást és az ölbevételt. :-D Persze a viszontlátás öröme kölcsönös volt. Elvileg idén megépül nekik a szabadtéri kifutó. A folyosó mennyezetén megindult a vakolat, ami már jóideje meg volt repedve, ám most továbbrepedt és elkezdett leesni. Arra értünk haza, hogy le volt zuhanva a járólapra egy adag és nem bizalomgerjesztő a még fennmaradt vakolat állapota sem. Nem egy életbiztosítás alatta járkálni, mert mind nagy darab. Ott egy nagy dudor, amire a ház vásárlásakor azt hittük, hogy a sokéves ázás miatt felpúposodott a vakolat, erre most, hogy leszakadt belőle egy darab és alálátunk, kiderült, hogy a dudor azért van, mert a gerenda van eltörve, aminek a törött végei belógnak a mennyezeten át a lyukon, mire egy Mekk Elek figura fogta és rávakolt jó vastagon, mert jóvanazúgy'. -.- Az egész ház olyan, mint ahol Mekk Elek ügyködött. Az egyik gyöngyszem az előbb említett törött gerendára vakolás, a másik, hogy ugye a vályogfalnak szellőzni kell elvileg, de valami okos befedte lambériával a folyosót, ám a kedvencem, aminek az ötletgazdája Darwin-díjat érdemelne; valaki befalazta a kamill lyukat! -.- A többi baromság ezekhez képest gyenge. Akármilyenek is a körülmények, jó újra itthon lenni a megszokott közegben, meg az állataim közelében. Apám is normálisnak tűnik, gondolom jót tett neki is, hogy egy kicsit külön voltunk. Sunyin kezd kialakulni a migrén, már délután óta terjeszkedik a halántékomtól, mostanra a homlokomig jutott, de nem lep meg, mert a faterom mondta, hogy reggel neki is volt, meg írja a humánmeteorológia is, hogy ma az arra hajlamosakat boldogíthatja. Nincs itthon gyömbér, pedig az a hányingerkeltő borzadály jó szokott lenni rá, amikor szerencsém van. Nem tudom, hogy emiatt volt-e, de délután furcsán érzékeltem, minden valószerűtlennek hatott; a képek, apám beszéde, nem találtam a szavakat sem, le voltam lassulva és amikor beszélni próbáltam értelmetlen, az eredeti szót csak nyomokban tartalmazó zagyvaságokat mondtam, szóval inkább nem erőltettem a kommunikációt. A fejem nem fájt nagyon, csak zavarodott voltam. Zavartak a fények, hangok, gyenge lettem, úgyhogy lefeküdtem aludni és ébredéskor már tudtam rendesen gondolkodni, meg beszélni. A fények-hangok még zavarnak, a mobil képernyője is, de napszemüvegben viselhető. Ma fizetek a tegnapi jó napért. :-D Szinte semmi bajom nem volt a mozgásra pörgő szíven-légszomjon-köhécselésen kívül, de ezeket már szinte megszoktam, szóval mondhatom, hogy tegnap jól voltam. Olyan jól, amilyen jól már régen és amit már elfelejtettem, mert csak elvétve csúsznak be ilyen napok. Ilyenkor megdöbbenek, hogy 10 éve, meg annál is régebben még milyen jól voltam, de nem keserít, mert ez van, csak durva a kontraszt. Úgy vagyok vele, hogy inkább örülök a régi állapotnak és mindannak, amiben részem lehetett miatta, mert járhattam volna úgy is, hogy semmi nem jut. Lehetett egy olyan gyerek- és fiatalkorom, amiket aktívan tölthettem, mert sportolhattam (voltak ugyan korlátok, de még azokkal együtt is élveztem), meg mobilis voltam, ezért eljárhattam ide-oda, lerakhattam a jogsit, nem voltak rosszullétek. Pontosan ezért sincs okom panaszra, egy csomó lehetőséget kaptam! Talán ezért is viselem viszonylag könnyen az egyre gyarapodó korlátokat, mert van miből töltekeznem, meg alapból sem az árnyékos oldalra való fókuszálásra vagyok beprogramozva. Jól elkanyarodtam, jellemző. Nem is tudom minek írtam le mindezt. Na, lelövöm magam mára, mert kiugrik a szemem.

A bejegyzést írta: Arnold91