Vegyes

2022. október 9.

Vissza a naplóhoz

2021. április 4.-i jegyzetem:

Nem tudok aludni, szóval írkálok.

Este fél hétkor meglátogatott egy roham, aztán aludtam tőle 3,5 órát, tízkor ébredtem, majd kis idő után észhez térve elkezdtem chatelni a Tesómmal és azóta kukorékolok. Majd rá is cseszek, mert mire el tudnék aludni, a macskák valószínűleg kezdik a szokásos bulit.

Alex még velünk van, egy kicsit jobban is lett és ez kapóra jön, mert még nem jött a pénz. Eszeget, sőt van hogy sír a kajáért, amikor etetési idő van, úgyhogy amíg eszik, addig jó. Időnként hangot ad a véleményének is, bár egy ideje észrevehetően csendes magához képest. Elő is jön mostanság, ami szintén jó, mert eddig sokat aludt, meg el volt bújva. Remélem kitart így, amíg jön a pénz. Gondolom ez csak a nagy leromlás előtti erőre kapás, szóval eszerint kezelem a dolgokat, nem támaszkodom hamis illúziókra. Minden közös napnak örülök.

A macskáknak fogunk építeni kintre egy nagy kifutót. Már régen eldöntöttem, de eddig nem tudott megvalósulni anyagi okokból sem. Szabadon nem engedem ki őket, mert felelőtlenségnek tartom. Ugyan a szaporodás itt nem fenyegetne, mert ivarosan nem is engedném ki őket, ám hiába lesznek ivartalanítva, attól még elüthetnék, megmérgezhetnék, befoghatnák őket, beszorulhatnának valahol valahová, betegségeket kaphatnának el a kóbor társaiktól, stb., viszont a házban tartásnál nyilván jobb nekik a természetben, mégis védett közegben. Idebent nem érik őket olyan ingerek és azok a feltételek sem adottak, amilyenekre szükségük van, márpedig szeretnék megadni nekik mindent. Tudnak itt is futkosni, de szeretnék egy jó nagy területet nekik és nem mindegy, hogy idebent rohangálnak, vagy kint a füvön, jó levegőn, madarakat kémlelve, fűben bogarászva. Lesz nekik egy jó nagy, de a védelmükben elkerített és minden jóval felszerelt terület. El vannak különítve, mert még ivaros mindegyikük, de nemsokára megtörténik az ivartalanítás a skacoknál (mert az csak kisműtét, szemben a nőstényekével és nem teszem ki őket komoly beavatkozásnak, ha megoldható a védekezés jóval kisebb kockázat vállalásával is).
Nekik jó lesz a természetes közegben, nekem pedig az éjszakák lesznek jobbak, mert jóideje nem tudom kialudni magam a zajongásuktól. A szokásos törődést is ugyanúgy megkapják majd, legalább egyel több okom lesz kint lenni az udvaron. Szegény Alexszel már úgysem lesz lehetőségem kint bandázni, pedig mind a ketten élveztük, hogy körülöttem futkosott, meg labdáztunk. Már inaktív. :-(

Sok munka lesz az udvaron, meg a házon belül is, de legalább bőven lesz elfoglaltságom. Remélem a szervezetem is partner lesz és fogok tudni tenni-venni. A teherbírásom elég gáz, mióta a ketyegőmet is megcélozta a szindróma, de eltunyulni sem akarok, mert az is árt, ha az ember nem veszi igénybe magát. Hajlamos vagyok túlhajszolni magamat, mert maximalista vagyok, de igyekszem felismerni, hogy mikor nem feszegethetem a határaimat, márpedig a szív nem játék, akármennyire nem akarom beismerni, hogy vigyázni kell. Igyekszem az arany középutat megtalálni aközött, hogy nem hagyom el magam, de nem is sodrom veszélybe.

A bejegyzést írta: Arnold91