Vendégvárás
2014. november 9.
Ma vacsorára jönnek a keresztlányomék, kacsasült lesz tört krumplival és párolt káposztával, desszertnek laza palacsinta, és bor is akad a hűtőben.
Holnap leszek hatvankét éves, mégsem érzem magam annyinak, sőt, mintha egyre fiatalabb lennék, vagy megállt volna az idő. A kedvteléseimnek élek, senki és semmi nem sürgethet, amit ma elmulasztok, azt majd megteszem holnap, feltéve, ha még emlékszem rá, mit kellene megtennem. Akkor sem történik semmi, ha megcsal a memóriám, találok helyette másik tennivalót.
Az idő és az emberi emlékezet együttesen csodákra képes, mert csak a szép és a jó dolgokat őrzi meg a memóriánk, a többit oly mélyre ássa, hogy onnan komoly erőfeszítés legyen előcsalogatni, melyre már nem vállalkozunk, minek is tennénk, nem fontos, hiszen azok történésük idején megtették hatásukat, formáltak bennünket, s ezzel megtették kötelességüket.
Milyenek is vagyunk, mi, hatvanas éveink elején járók? Október elején összejöttünk hatan, középiskolás osztálytársnőnk és úgy beszélgettünk, mintha még a harmincas éveinkben járnánk, tele vagyunk tervekkel, ambíciókkal, miközben gondjainkat valamennyien axiómának tekintjük, amelyekkel együtt kell élni és nem kell nekik nagy jelentőséget tulajdonítanunk, sokkal fontosabbak a teendőink, és a terveink megvalósítása. Ez utóbbiaknál már fontosabb az odavezető út végigjárása, mintsem a cél elérése, mert az az izgalmas, hogy próbára tegyük erőnket, kitartásunkat, képességeinket, s jót nevethessünk botladozásainkon, ha járatlan útra tévedünk, hiszen ez már szórakozás, semmi sem múlik az eredményen, akkor sem, ha pozitív és akkor sem,ha negatív. Nincs rajtunk a versengés terhe, hiszen legfeljebb önmagunkat kell meg- vagy legyőzni, amely nem igazán nagy kihívás.
Igazi kihívás mindössze az, hogy ne avatkozzunk be gyerekeink életébe, s úgy és abban segítsük őket, amiben azt igénylik, és be kell látnunk, hogy nem óvhatjuk meg őket a tapasztalástól, az utat mindenkinek magának kell bejárnia, melyen egyaránt vannak csapdák, tüskék, sötét alagutak, de napfényes rétek, felhőtlen, boldog időszakok. Az a fontos, hogy tudják, itt vagyunk a háttérben, hozzánk bármikor és bármilyen gonddal fordulhatnak, megtaláljuk a módját, hogyan segítsünk, ha kell.
Ne feledjük, hogy mi is képesek vagyunk még hat évtizeddel a vállunkon is, tévedni, hibázni, búzát látni az ocsúban, mert az ember öregkorára is megmarad olyannak, amilyen fiatalon volt, csak kissé már lassabban és nyikorogva forognak a kerekek, és ami a lényeg, megtanultunk nevetni, magunkon is.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sok boldog születésnapot kívánok.
puszi: Klári
Nagyon boldogat Yolla!
Nem lehet ám még bennünket leírni!Itt vagyunk,ha kell a háttérben.Sok tapasztalattal.Ami fontos,mind leírtad.
Sok puszi:Anyu
Nem lehet ám még bennünket leírni!Itt vagyunk,ha kell a háttérben.Sok tapasztalattal.Ami fontos,mind leírtad.
Sok puszi:Anyu
Kedves Yolla!
Nagyon boldog szülinapot kívánok! :)
Milyen az a "laza" palacsinta?
Puszim, Ilona
Azért laza, mert nincs sok baj vele, de mást készítettem, mégpedig lekváros buktát.
Puszi: Yolla
Nagyon boldog szülinapot kívánok! :)
Milyen az a "laza" palacsinta?
Puszim, Ilona