Veszélyes üzem
2011. január 17.
Akartam, hogy érezze, amit én.
Belenéztem a szemébe, lássa, amit én. Az érzés, ami bennem volt, olyan nagy, hogy azt akartam tudja, kívánom őt, akarom.
Hát nem érti?
Hát nem érzi?
Játéknak indult és mi lett belőle. Felkavart. Megzavarta az életemet.
Minden más fontosabb volt eddig. És most? Csak erre tudok gondolni.
Miért?
Nem ismerem. Nem is látom. Soha nem is fogom. Honnan ez az érzés akkor, ami megmérgezi a napjaimat?
Gyűlölöm, amikor semmibe vesz. Vajon férfi egyáltalán? Vagy csak a szavak mestere? El tudta hitetni, hogy érez, hogy lát, hogy akar, hogy kíván?
Bolond szívem!
Ki vagy te, ismeretlen? Nem tudom.
Felejteni akarom!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kíváncsi lennék mit mondasz erre a képre, amit most felteszek, hogy valamelyik cikkednél mintha láttad volna? :-)
"Én is szeretlek!"
Puszi,
Éva
- Kellett.
- Kell ez nekem?
- Már nem kell.