Vigyázat! Csalok!
2011. február 28.
Örömmel olvasgatom a pályázati naplóbejegyzéseket.
Tegnap mindet átnéztem, összesen 27-et, a sajátomat is.
3 napló még sajnos teljesen üres.
Kedvesek, bensőségesek, családiasak. Igazi intim önarcképeknek is mondhatnám őket.
Valami nem stimmel.
Kezdem az elejéről. Most már módszeresen keresem a logikát.
Nézem a statisztikát. Mert ugye a kiírás szerint:
„…az egyes felhasználók által írt, saját naplójuk 7db legnézettebb naplóbejegyzésének összesített nézőszáma számít bele.”
Értem én a viccet is, meg a varázslás előtt is fejet hajtok.
Ráadásul e két szakma nagymestere ebben az évben lenne 100 éves.
Nem csak Kazal Lászlóra gondolok, hanem Rodolfóra is. Szeretem a kabarét, a poént és a mágiát.
No de ennek már a fele sem tréfa. 1 Cukor falat, édes naplóíró.
Az első 3 naplóbejegyzésénél még csak 6-5-10 látogató van, onnantól kezdve ömlik a nép, rögtön jönnek 230-an.
Majd 226-223-216-173-egyszer csak 19 ??? és megint jön a roham, 171-173…230, stb.
A hozzám írt („Je t’aim-nek”) diplomamunkát 182-en nézték meg, ami azért is roppant furcsa, mert azt sem tudják, miről van szó.
Ugyanis az apropóját, e naplóbejegyzés eredőjét, a
(„Nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez, mert a cikkíró letiltott téged” ) cikkem 67 látogatóját vagy néhány %-át még megérteném, hogy megy a téma után a naplóba is, de a majdnem 3x-os túljelentkezést?
Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen példaértékű, 1-2 mondatos irodalmi műre, mint:
„Az eső kint esik, de már jobban vagyok. Hurrá !” – ra 122-en kíváncsiak, amit belekattintás nélkül is el lehet olvasni.
Azért azon gondolkozzunk már el, hogy vannak a versenyben kiváló cikk-és naplóírók, ahol a legmagasabb látogatottság 1 bejegyzést figyelembe véve, személyenként, a további 23 fő között mai dátummal ekként oszlik meg:
66, 15, 37, 15, 8, 19, 15, 28, 8, 10, 17, 34, 20, 3, 33, 7, 18, 13, 10, 10, 6, 8, és 7.
Ha a cuki1 naplólátogatottsága korrekt, megemelem kalapom, és fehér nyulat húzok ki belőle.
fotó: Wikipédia
A bejegyzést írta: Je t'aime
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szia Tündér!
Ez nagyon szomorú. Sajnálom, talán jobban, mint ő.
Mert lehet, saját magát csapta be leginkább.
Tegnap egész jól csevegtünk a csevegőn, a modortalan privát levele ellenére, de bízom benne, hogy tanult a történtekből, és rájön, ha a közösséghez akar tartozni, változnia kell.
Puszillak, Zsötem
Nem tört össze a hír. Sajnálom, hogy sajnálod. Nem lehet, hogy magát csapta be.
Leginkább minket akart.
Van más ezer közösség amihez lehet tartozni. Miért pont ehhez kellene neki tartozni?
Az ilyenek becsületes emberek küszködését teszik tönkre, akik megírják a naplóikat, és ő még esélyt sem hagy nekik.
Ha ez lenne az első esete, akkor sem bocsájtanék meg neki. De ez már a második eset, hogy jogtalan előnyökhöz akar nemtelen eszközökkel jutni.
Nem írok konklúziót.
Tamás
Szurkolok neked.
Megbecsüléssel,Gyuri!
Én is gyanusnak vélek dolgokat,de még új vagyok köztetek.Meg aztán én legalább is élményt megosztani,közölni szálltam be hozzátok.A pályázás csak a szín kedvéért.
Szurkolok neked.
Megbecsüléssel,Gyuri!
Köszönöm szépen.:)
Én sem nyerni indultam a naplóírásban, hanem a részvételért. Meg a személyesebb napi gondolatokat ilyen intim környezetben, mint egy napló, bensőségesebben lehet az olvasók elé rakni.
A február havi versenyt megnyertem, elég is volt az ízlelésből, a sikerélményből. Nem is írtam ebben a hónapban egy cikket sem, töltődöm.
Utólag is köszönöm minden kedves olvasómnak, Neked is a megbecsülést és figyelmet. :)
Szeretettel: Zsötem
Elveszünk az útvesztőkben. Vagy sokan nem akarjuk megismerni. :-)
Inkább úgy mondanám, nem megismerni nem akarják sokan (és direkt nem fogalmazok 2. szám 1. személyben: mi), hanem felismerni.
Pedig nem árt az életben is tudni, hol van az elsőbbségadás, a behajtani tilos, vagy a magánterület szférája.
A zsákutcáról nem is beszélve. :)
Zsötem