újabb események régebbi események további események
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Zajlik az életem mostanság

2022. szeptember 15.

Vissza a naplóhoz

2020. november 15.-i jegyzet:

Valamelyest jobban vagyok egy ideje és az étvágyam is megint jó, tegnapelőtt 64 kg-ot mutatott a mérleg, majd' kiugrott a szemem, mivel vagy 8 éve voltam utoljára annyi. Még a végén emberi formám lesz. :-D

Alex állapota - el ne kiabáljam - stagnál, ami nagyon jó! Remélem így is marad sokáig. 20.-án tölti be a 3. életévét. Az egyik macskámat holnap dokihoz kell vinni, mert valami történt a pofázmányával, feltehetően megharapta egy patkány. Hatalmas duzzanat volt ott tegnap, eltorzította a pofáját, mára jóval lejjebb lohadt ugyan és majdnem normális lett a külleme, de azon az oldalon a füle is vöröses és egy elfertőződött seb van a pofázmánya oldalán. Csoda, hogy nem panaszkodik. Eszik-iszik rendesen, élénk is, de ez nem jelent semmit, biztos hogy marhára fáj szerencsétlennek, szóval holnap irány a doki.

Csütörtökön utazunk fel Pestre, végre dokihoz kerülök. Jobban vagyok ugyan, de az az új szerzemény továbbra is boldogít, a fulladás is megvan, meg amúgy is 3 havonta kéne kontroll, azt' már egy éve nem jutottam el rá, szóval nagyon ideje.

A Gabi segíteni akar nekünk és kitalálta, hogy adjuk el a házat amennyiért elmegy a jelenlegi állapotában, aztán költözzünk hozzá, szóval napok óta ez a téma. Zavarja, hogy még mindig csövezünk, fagyoskodunk, nincs fürdőszoba, melegvíz, szar a villany, stb. és azt mondta menjünk oda, hogy normális körülmények közt legyünk. Igaz, ebben van érdek is a részéről, szóval nem önzetlen felajánlás. Percek leforgása alatt jártam meg a fentet és lentet. Felvillanyozódtam, ugyanis a sors váratlanul felkínálta az emberhez méltó életkörülmények lehetőségét (bár én nem más hátán felkapaszkodva és más nyakán élve akarom elérni), meg újra ott élhetnék, ahol jól érzem magam, plusz a dokim rendelője 2 perc gyaloglásra van a lépcsőháztól, talán a fogadott Tesómmal is összejönne a találkozás, fater sem lehetne ott ilyen igénytelen, büdös, stb., de egyből lent találtam magam, amikor lefuttattam magamban az ellenérveket és sajnos azok a nyomósabbak. Fater dilemmázik, egyik percben az ellenérveket sorolja, a következőben a mellette szólóakat.

Nem akar költözni, mert
- nem vihetünk állatot
- a Gabi hisztis és kiszámíthatatlan
- nem akar vele együttaludni sem, mert nem akar tőle semmit (a Gabi odaadná nekem a kisszobát és faterommal akar lenni a nagyban)
- attól tart, hogy gondol egyet és kirak minket, aztán mehetünk a semmibe (ez volt az én első gondolatom is, főleg mert már volt ilyen)
- 1,5 szobás panelben hárman laknánk

Költözni akar viszont amiatt, mert
- ott a dokim
- a Gabi közelében akar lenni
- Pestre köt minket egy csomó minden, hivatalos dolgok is
- normális körülmények közt élhetnénk

Én ugyanezek miatt költöznék, viszont a balhék és annak a lehetősége, hogy a Gabi gondol egyet és kitesz minket a semmibe, ezek visszatartanak, meg más dolgok is. Persze a Gabi azt mondja, hogy ne foglalkozzunk a vitákkal, majd lehiggad és attól még maradhatunk, de laktunk már együtt és volt, hogy elküldött minket, mert nem fértek össze, szóval szedhettük a motyót.
Most meccseznek, próbálják egymást meggyőzni. Szar helyzet, mert itt az esély a normális körülményekre, de ha rosszul sülnek el a dolgok, akkor kicseszettül megszívjuk és a csövezésnél jobb ez a komfort nélküli ház is. A fatert sem értem; minek hangosította ki a telefont, hogy halljam miket mond a Gabi, ha úgysem járható ez az út? Tudja, hogy mennyire szeretnék visszakerülni Pestre, főleg oda a lakótelepre, de leginkább normális körülményeket szeretnék. Azt mondja majd megoldjuk a gondokat. Aha, ahogy eddig... Ezt mondja évek óta és nemhogy jobb lenne a helyzet, szarabb. Neki jó a mocsok, a putri, a csóróság, gondolom fásult, depressziós, de ezerszer elpofáztam, hogy engem ne rántson magával! Majd lesz valahogy, én hiába mondok bármit. Majd ők lejátsszák egymás közt, hogy mi legyen, bár én amellett vagyok, hogy akármilyen kecsegtetőek a normális körülmények, nem a Gabinak kell biztosítania, meg nagyon hamar megbánnánk, hogy odaköltöztünk, mivel ígyis mindig balhéznak, meg nagyon meg kéne magunkat húzni, mert a Gabi is iszonyatosan rigolyás, valamint azt sem viseli el, ha nem az van, amit ő akar. Azon is képes balhézni, hogy a másiknak nem tetszik valami, ami neki igen, vagy nem iszom tejet a szendvicshez, csak mert szerinte az úgy jó. Nincs kedvem hülyeségek miatt hallgatni a feszkót, meg belemenni olyan dolgokba, amiket esetleg nem akarok csak azért, mert szívességet tesz nekünk. Úgyis csak 5 percig élvezhetnénk a 'civilizált' életkörülményeket és olyan áron meg sem éri, hogy közben minden nap vágni lehet a feszültséget a levegőben. Akkor inkább elviselem az őskori állapotokat, a hideget, meg hogy itt unalmas az élet, mert legalább senki nem mondja meg, hogy mikor mit csináljak, mit fogyasszak, mit szeressek, mit nézzek a tv-ben, meg nem abból állnak a napok, hogy üvöltöznek egymással. Csak annyi változást érnénk el, hogy nem a lakhatási körülményektől szenvednénk, hanem a folyamatos feszültségtől és erős, indokolatlan beszabályozástól, mert kb. az sem mindegy hogy' áll a sérónk. Jónak tűnik az ajánlat, de jól átgondolva látszik, hogy többet buknánk, mint amennyit nyernénk és az idegeink is cafatokban lógnának az első 3 nap után. Mi is tudunk balhézni a faterommal, de amit ők nyomnak le, pláne napi több alkalommal, az bőven túltesz a Mónika show gyöngyszemein is. Kb. mint egy olasz család. Ez senkinek nem tenne jót, főleg hosszabbtávon, már ha nem vágna ki minket 5 perc után, mert addig marnák egymást.
Az egyik felem nagyon szeretne élni a lehetőséggel, mivel alapvető igénye az embernek, hogy normális életkörülmények közt éljen, de a racionális felem nem akarja és a becsületes sem. Előbbiek miatt sem, meg tényleg nagyon gáz volna a nyakára költözni - akkor is, ha ő akarja mindenáron. Ebben az is benne van, hogy unatkozik, meg segítség kellene neki és úgy tűnik a fateromtól is újra akar valamit (ez meglep, miután a Gabi igényes, fater meg egy hajléktalan szintjén van, de egészségére), viszont a fater nem akar semmit tőle és ha erre is berágna, szintén kitehetne minket, szóval saját magunk alatt vágnánk a fát, ha beleugranánk ebbe az egészbe. Sokminden szól a költözés mellett, de legalább ugyanannyi, vagy több szól ellene, ráadásul csupa olyan súlyú dolog, amiknek a figyelmenkívül hagyása hatalmas fekáliába sodorna minket. Lehet, hogy most méltatlan körülmények közt élünk, de legalább van fedél a fejünk felett, ellenben ha belevágunk a jobb körülmények reményétől elvakulva a költözésbe és nem működik a közös élet (ami garantált, mivel eddig sem működött sokáig), akkor nincs hová visszalépni, mehetünk az utcára. Én ezért vagyok amellett, hogy ésszerűbb ittmaradni, a hontalanságnál ez is jobb. Voltunk hajléktalanok, amikor gyerek voltam, úgyhogy elég volt. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből az egészből.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: