újabb események régebbi események további események
07:45
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az árubemutató, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

2012. augusztus 19. - Látogatók száma: 107

Nem kedvelem a telefont. Szeretem, ha az emberi kommunikáció szemtől-szemben zajlik. Jó, ha látom a másik szemét, észlelem a rezdülését, figyelhetem a testbeszédét, de ne adj Isten, az is információt ad, ha érzem a szembelévő illatát...

Hétfő délután fél hatkor csörgött a telefon. Engem ugye nem sűrűn háborgatnak, csak a gyerekek, unokák szoktak hívni. Mindenki más személyesen keres meg. A telefon hangjára sietve álltam fel a karosszékemből. Bizonyára valamelyik unoka akarja a nagypapát hallani - gondoltam. Felvéve a kagylót, meglepetésemre nem egy várt fiatalos hang jelentkezett a vonal másik végén, hanem egy idős, de mégis kellemes női hang szólított meg. - Tisztelt uram, én egy ingyenes vacsorára szeretném Önt meghívni. Érdekelnék Önt a részletek? - jött a meglepő felkérés. Az embernek lepörgött az élete anélkül, hogy különösebb hódításai lettek volna. Becsületben, tisztességben őszült meg a feje, és akkor jön egy ilyen telefon. Változnak az idők - gondoltam. Kicsit törtem még az agyam... talán a Tyson féle internetes társkeresőből tudhatják a számom. Esetleg valamelyik jóakaróm akarhat valakivel összeboronálni? Mindegy is, vágjunk bele!
Rövid csevej után kiderült, hogy nem a nagy Ő keresett, csupán egy egyszerű árubemutatóról lenne szó. - De Ön is ott lesz hölgyem? A hangja alapján, kellemetes küllemét is megtekinteném - mondtam udvariasan, de mégis udvarlón.

Ugye a szegény nyugdíjast el-el csábítják ezekre a marketing rendezvényekre. Ki menjen el, ha nem mi, akiknek tengernyi sok az időnk (szerintük). Általában akarunk egy ingyen kaját (szerintük), és lehetséges opcióként még az is fennáll, hogy valami értelmeset akarnak ránk tukmálni. (Na ez a lehetőség itt nem fenyegette a gyanútlan látogatót.) A termékről nem is ejtenék szót, higgyék el, nem érdemes!
De a körítés tetszett.
A felszolgált rántotthús hasonlított a hazai ízekre. És a kellemes hangú idős hölgy is megjelent a bemutatón. A sors keze pedig kegyes volt hozzám, és mellém ültette (véletlen). Nékem meg, mint sokat kotyogó vénembernek, nem kellett sok, megszólítottam a vendéglátómat.
...
- Igen, hívhattam az urat - válaszolta Ő mosolyogva.
- Ön hívott, ez már bizonyosság - ismertem fel a telefonhang gazdáját. Tisztelt hölgyem, ha már így esett, hogy még a sors is a kezemre játszotta, én is szívesen visszahívnám az én árubemutatómra. Ugye nem utasít vissza egy vacsorameghívást?
- És mit mutatna ott be kedves uram, ha szabad érdeklődnöm? - kérdezte a hölgy csodálkozón, nagyra nyitott szemekkel.
- Az én termékem közel nyolcvan éves múltra tekint vissza, a piacon egyedülálló, patinás termék - mondtam sejtelmesen. De többet nem árulhatok el, kedves...
- Ilona...
- Kedves Ilona. Akkor én is bemutatkoznék, a Sándor nevet kaptam a keresztségben, Alexander Bokor - mutatkoztam be, a fejemmel kissé bólintva a hölgy felé.
A beszélgetésünk halkan folyt tovább. Ugyan nem kapcsolódott a bemutatóhoz, de ezt már egyikőnk se bánta. A kellemes beszélgetés emlékével mentem haza, és izgatottan vártam a találkozó napját.

- Köszönöm, hogy eljött, kedves Ilona. Foglaljon helyet az asztalomnál! - invitáltam a csinos hölgyet, kihúzva az egyik széket, hellyel kínálva őt.
- És a bemutató kedves Sándor? Nem látom itt azt a muzeális terméket, amit ígért nekem - járt körbe a vendégem tekintete, de közben azért leült a felkínált helyre.
Én a vele szembelévő székre ültem le. A vendéglő esti félhomályában végigmértem a hölgyet. Rendkívüli feszes tartás, erős csontos kézfej, vékony és szép arc, fáradt barna szemek, de mégis határozott tekintet nézett rám. A rajta lévő szolid, de elegáns öltözék, távolságtartó partnerre engedett következtetni. A felém áradó parfümillat - minden ellenkező jel ellenére - nagyon izgatóan szállt öreg orrom felé. Igen, az illatok... amiket egy telefon nem ad át soha - gondoltam... A tőlünk kissé távol eső lámpa, pislogva világította meg a mosolyra ferdült számat.
- Kedves Ilona, hát nézzen rám! Itt a termék, amit be szerettem volna mutatni Önnek. Már majd nyolcvan éve született és állja a sarat a konkurenciaversenyben. Kell Önnek ennél jobb áru? - mondtam kihúzva magam.
Az idős hölgy rám mosolyodott, és csak ennyit mondott.
- Vén szoknyapecér! Akkor Én ezt most megvettem - kacagott hangosan.

A vacsora hátralévő részében vidám beszélgetés folyt. Mi öregecskék már csak el-elmegyünk egy-egy olyan árubemutatóra, ahol nem várunk semmit, mert néha kellemesen csalódhatunk...

A cikket írta: bokorur

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. augusztus 30. 09:44

megtekintés Válasz erre: taki - 2012. augusztus 27. 16:35

Kedves Bokor!
Ezt most vegyük dicsekvésnek, vagy sajnáljuk inkább? :D
Taki

Tisztelt Taki!
Nékem ez öröm volt, ezért éppen nem kell sajnálni :D
Bokor
2012. augusztus 30. 09:43

megtekintés Válasz erre: Tyson - 2012. augusztus 27. 12:54

Kedves Tanár Úr!
Maga egy elegáns uriember.
Tyson

Köszönöm Kedves Tyson!
Bokor
2012. augusztus 27. 16:35
Kedves Bokor!
Ezt most vegyük dicsekvésnek, vagy sajnáljuk inkább? :D
Taki
2012. augusztus 27. 12:54
Kedves Tanár Úr!
Maga egy elegáns uriember.
Tyson
2012. augusztus 23. 09:33

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. augusztus 21. 09:55

Kedves Bokor úr!

Ismét egy remek történet az Ön tollából!
Köszönjük!

Pussz,

Tündér

Tisztelt Tündér!
Csak az igazat írom, kicsit megvilágítva.
Bokor
2012. augusztus 23. 09:30

megtekintés Válasz erre: Epipapi - 2012. augusztus 21. 09:37

Tisztelt Epipapi!
Köszönöm, hogy itt járt!
Bokor
2012. augusztus 23. 09:28

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. augusztus 20. 23:36

Újfent ( Zalából hoztam -e kifejezést) , tetszetős olvasmányban volt részem.
Önben soha sem csalódom. :)

Tisztelt Edith!
Megtiszteltetés, ha Zalából is hoznak Nékem szavakat. Köszönöm!
Bokor
2012. augusztus 23. 09:25

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. augusztus 20. 20:33

Tisztelt Bokor úr!
Kellemes volt olvasni az Ön példaértékű udvarlását. A trükk tetszett :-)
Üdv,
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Mi öregecske férfiak csak trükközni tudunk már.
Bokor
2012. augusztus 23. 09:23

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2012. augusztus 20. 15:01

Kedves Bokor úr!
Ön egy igazi gavallér!
Gratulálok!
Üdv: Yolla

Tisztelt Yolla!
A neveltetés hozza, meg picit a kor.
Bokor
2012. augusztus 23. 09:20

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. augusztus 20. 10:55

Kedves Bokorur!
Az emberi lelemény hihetetlen! Gavallér módjára is lehet csajozni... árubemutató, meg illat, meg fincsi kaja... hát vannak akik még tudják mitől döglik a légy. Gratulálok! Kellemes olvasmány volt!
Üdv:Ailet

Tisztelt Ailet!
Finom volt... Köszönöm, hogy itt járt!
Bokor
2012. augusztus 23. 09:09

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. augusztus 20. 07:39

Kellemes volt olvasni Öntől. Lassan eltűnnek a homályban a természetes igényeink egy hangra, egy illatra, egy udvarias, sejtelmes invitálásra... Ritkaságszámba megy az ilyen vacsorameghívás. Nem is lehetne rá nemet mondani.

A vacsoracsaták idejében? Szinte muzeális és hihetetlen a múltnak egy darabkája, már csak emlék sokaknak, hogy hölgyek és urak ilyen körülmények között is találkozhattak valamikor...

Mégis csak érdemes lenne megmenteni az utókornak valamit a múltból... Nem lenne ennyi durvaság és közönségesség a világban?!

Jóérzésem tiltakozik, hogy idézzek más írók tollából, akik egy vacsorát valami egészen másként képzelnek el, valósítanak meg... Érzékelhető különbségek ezek... és nem folytatom, hiszen itt vannak Ön előtt...

Tisztelt Éva!
A finomságok pedig le se lettek írva ;-D
Bokor
2012. augusztus 23. 09:04

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2012. augusztus 20. 06:39

mindig az a legdrágább, ami ingyen van.

Tisztelt Müszélia!
Ez az eset erősítette a szabályt.
Bokor
2012. augusztus 21. 09:55
Kedves Bokor úr!

Ismét egy remek történet az Ön tollából!
Köszönjük!

Pussz,

Tündér
2012. augusztus 21. 09:37
2012. augusztus 20. 23:36
Újfent ( Zalából hoztam -e kifejezést) , tetszetős olvasmányban volt részem.
Önben soha sem csalódom. :)
2012. augusztus 20. 20:33
Tisztelt Bokor úr!
Kellemes volt olvasni az Ön példaértékű udvarlását. A trükk tetszett :-)
Üdv,
Pinokkió
2012. augusztus 20. 15:01
Kedves Bokor úr!
Ön egy igazi gavallér!
Gratulálok!
Üdv: Yolla
2012. augusztus 20. 10:55
Kedves Bokorur!
Az emberi lelemény hihetetlen! Gavallér módjára is lehet csajozni... árubemutató, meg illat, meg fincsi kaja... hát vannak akik még tudják mitől döglik a légy. Gratulálok! Kellemes olvasmány volt!
Üdv:Ailet
2012. augusztus 20. 07:39
Kellemes volt olvasni Öntől. Lassan eltűnnek a homályban a természetes igényeink egy hangra, egy illatra, egy udvarias, sejtelmes invitálásra... Ritkaságszámba megy az ilyen vacsorameghívás. Nem is lehetne rá nemet mondani.

A vacsoracsaták idejében? Szinte muzeális és hihetetlen a múltnak egy darabkája, már csak emlék sokaknak, hogy hölgyek és urak ilyen körülmények között is találkozhattak valamikor...

Mégis csak érdemes lenne megmenteni az utókornak valamit a múltból... Nem lenne ennyi durvaság és közönségesség a világban?!

Jóérzésem tiltakozik, hogy idézzek más írók tollából, akik egy vacsorát valami egészen másként képzelnek el, valósítanak meg... Érzékelhető különbségek ezek... és nem folytatom, hiszen itt vannak Ön előtt...
2012. augusztus 20. 06:39
mindig az a legdrágább, ami ingyen van.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: