Célok, avagy ok a cél?
Látogatók száma: 40
Ilyen cím is csak éjjel kettőkor juthat az eszembe. Sebaj. Elég blikkfangosra sikerült. Legalább megspórolom a reklám árát.
Tegnap délután fodrásznál voltam. Az olvasó számára ez indifferens. Más is jár fodrászhoz, ki gyakrabban, ki ritkábban, nincs ebben semmi különös. Tényleg nincs.
Ahogyan az is felesleges információ, hogy hűséges típus vagyok, azaz ragaszkodom a hozzám közel állókhoz, a szívemhez és lelkemhez tartozókhoz. Ez is a magánügyem.
Nem tudom, ki hogyan választ fodrászt, nekem két fontos kritériumom volt, egyik az üzlet elhelyezkedése, azaz vagy a munkahelyemhez, vagy a lakhelyemhez legyen közel, a másik pedig az, hogy akkor mehessek, amikor ráérek. Könnyű annak, aki maga rendelkezik az idejével. Amíg aktívan dolgoztam, eleinte a munkahelyemtől két percnyire lévő fodrászatba jártam. Hiába beszéltünk meg több hétre előre időpontot a kiszemelt fodrászommal , gyakran egy nappal előre sem tudtam a programomat, hát még hosszabb távon, ezért tízből kilencszer bizonyosan nem tudtam elmenni nem túl bonyolult frizurámat elkészíttetni. Citálhattam az indokaimat, hogy Sopronból későn indultunk vissza, mert elhúzódott a megbeszélés, miközben az országút hossza egy centivel sem lett rövidebb, vagy a főnökömnek éppen a munkaidő végén jutott eszébe, hogy még egy-két táblázatot dobjak össze, mert reggelre a vezér asztalára kell tennie, úgy hatott rá, mintha Dunába önteném a vizet.
Nem maradt más választásom, mintsem a lakásom környékén nézzek széjjel, hátha ott nagyobb sikerrel járok. A Fehérvári úti piaccal szemben működött egy fodrász szövetkezet üzlete, gondoltam, ha már úgyis oda járok a piacra, benézek. Nyár volt, s miután költséghatékonyság címén légkonícionálót nem szereltek fel, a szellőztetést a bejárati ajtó nyitva tartásával oldották meg. Bekukucskáltam, és azonnal konstatáltam, hogy az ott dolgozó négy fodrásznő székében egy-egy vendég ül, a többi négy meg mosott hajjal várakozik, és a ketten pedig kényelmesen üldögélve újságokat olvasnak, s nem trécselni jöttek ide, hanem szintén frizurát szeretnének, ezért nekem itt már nem terem babér. Óvatosan el akartam tűnni, amikor egy barátságos hangú, korom béli fodrásznő, az első szék mellől odalépett hozzám, rám köszönt és megkérdezte, mit szeretnék.
Mégsem mondhattam, hogy észrevétlen eltűnni akarok, esetleg megkérdezhetném kaphatnék egy kiló felsált a másnapi ebédhez, ezért bevallottam jövetelem igazi célját, egy új frizurát. Erre kezet nyújtott, bemutatkozott, tessék csak bejönni, ahogyan megbeszéltük, ön lesz a következő vendégem, majd odaszólt a várakozóknak, hogy sajnos, majdnem kiment a fejéből, hogy én vagyok a soron következő bejelentett vendége. Új frizurát kreált nekem, és adott egy névkártyát, hogy bátran hívjam, ha megyek.
A páromnak úgy megtetszett az újjávarázsolt fejem, hogy azt hitte a drágám, belül is megújult. Rövid idő alatt rájött, hogy ez, számára, sajna, hiú ábránd marad.
Ennek húsz éve, azóta is Zsuzsihoz járok, s amikor bezárták az üzletet és másik fodrászatba került, követtem, mint Napot a Hold. Mindig lelkiismeretesen felhívtam,szia, egy óra múlva ott vagyok és sohasem várakoztatott.
Húsz év kicsivel több húsz percnél, ám éppen elegendő idő volt ahhoz, hogy összebarátkozzunk, hogy megismerjem a kolléganőit is, valamint a vendégek egy részét is.
Hiába vagyok immár egy éve teljes jogú időmilliomos, azaz nyugdíjas, a kettőnk közötti kommunikáció mit sem változott, csak most hozzáteszem, ráérek kivárni a soromat.
Hajamon a festékkel csevegtünk, szokás szerint. Jobban körülnéztem és megállapítottam, hogy mindenki nyugdíjas, a dolgozók is, és a vendégek is. Azonos ütemben telt el felettünk az idő. Kiderült, hogy a jelen lévők kötött én voltam a legfiatalabb.
Kivétel nélkül mindenkinek jó oka volt arra, hogy megszépülve, nagyobb önbizalommal hagyja el a fodrászatot. Idősen is lehet szépnek , ápoltnak és rendezettnek lenni, és kell is, hogy az legyen egy nő, és ezt az igényt bennünk elérendő céljaink inspirálják.
Márpedig mindenkinek meg volt a maga célja.
A fodrászoknak, hogy elégedettek legyenek velük is és magukkal is a vendégeik.
A nyolcvanegy éves, magas szikár, energikus tanárnő Anna, még meg akarja tanítani németül beszélni a négyéves dédunokáját .
A hetvenöt éves, telt alakú, mosolygós Erzsi, az ötvenöt éves házassági évfordulójukon is tetszeni akar a férjének.
Az özvegy, bottal járó, hetvennégy éves Hédike, a kezelő orvosának akarja bizonyítani, hogy kész harcolni a betegségével, ezért érdemes őt meggyógyítani.
Én pedig azt kívánom, hogy mindannyian békében, szépen, egészségesen öregedjünk meg, és soha ne feledjünk el magunk elé célokat kitűzni, amelyek okot adnak arra, hogy igényesek maradjunk önmagunkkal és a környezetünkkel szemben.
Ha betöltjük a százéves kort, akkor majd újra gondolhatjuk a jövőnket.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha elképzelem, hogy reggelre elfeküdted a hajad, pedig lerövidítetted az alvásidőt, talán éppen azért, hogy ezt elkerüld, nem tudom kire haragudtál jobban? Mert annál bosszantóbb nincs is, hogy hiába ültünk órákat egy székben, hogy szépüljünk, nem maradt tartós. :-)
De így van, ha eljutunk a fodrászhoz, az alatt az egy-két óra alatt nem lehet nem odafigyelni mások apró-cseprő mondandójára és tapasztaljuk, hogy mi magunk is kissé felszabadultabban szívesen folyunk bele a beszélgetésbe, hiszen valamennyien ugyanazt szeretnénk, egy kicsit megújulni.
Pussz,
Éva