újabb események régebbi események további események
23:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:40
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:14
Pillangó új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:17
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Pillangó új bejegyzést írt a naplójába

Egy Édesapáról

2010. május 13. - Látogatók száma: 48

Az autista csoportba, új gyermek érkezett egy kisfiú, a többi 6 fiúcska mellé - egy kislány volt csak, az Én gyermekem.
Összetartó kis szülőközösség volt a miénk, segítettünk a pedagógusoknak is, ahogy csak tudtunk, hálásak voltunk, van hova járnunk, van, aki foglalkozik gyermekeinkkel.
Mindegyikünknek más és más volt a problémája, sokszor az is segített, ha meghallgattuk egymást.

Az új kisfiú apukájával -egy alkalommal, amikor vártuk a gyermekeket haza hajókirándulásról -, beszélgetni kezdtünk, s kezdett körvonalazódni előttem egy fájdalmas sors képe. Nem volt soha egy beszédes ember, de valahogy akkor megnyílt előttem.

Egyedül neveli kisfiát.
Válás után Őt örökölte, - az édesanya az egészséges gyermekre tartott igényt.
Felköltöztek Pestre, hogy fiát fejlesztésre tudja hordani és alkalmi munkákból tartotta fent magukat. Megrendített ennek az apukának az a látható szeretete, amellyel nembeszélő kisfiát kezeli.
Elmondta, hogy először a főzésben sem volt gyakorlata, s mindent, amit talált összefőzött egytálételnek, s azt ették, s hogy sokszor alig aludt, mert a gyermek szökni akart.

Mindenkinek nehéz, aki beteg gyermeket nevel és mélyen magamba néztem az Ő példáját látva, hogy nekem sem könnyű, de ŐK egyedül vannak, MI együtt vagyunk ép családban egy jótékony burokban, gyermekünkkel. Itt meg kell említenem, hogy igaz Én voltam, vagyok a legtöbbet mai napig a gyermekünkkel, de a férjem is nagyon jó apa és nagyon szereti a lányunkat, s amikor a munkája engedi, mindig lehet rá számítani.

Azért osztottam meg Veletek, hogy igen, ilyen is van!
Milyen nehéz egy édesapának megküzdeni ezekkel a terhekkel.
Nagyon tiszteletre méltó és mélyen megható az, hogy vállalta azt, akit más már eldobott volna magától.

A cikket írta: juanitasenorita

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

2010. május 13. 21:46
Sajnos, ilyen is van , szerencsére viszont egyre több apuka, vállalja inkább a gyereket, mint hogy az rossz anyukánál maradjon. Mert sajnos ilyen is van.
2010. május 14. 08:51

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2010. május 13. 21:46

Sajnos, ilyen is van , szerencsére viszont egyre több apuka, vállalja inkább a gyereket, mint hogy az rossz anyukánál maradjon. Mert sajnos ilyen is van.

Igen ez így van! Köszönöm,hogy olvastad!
puszi
2010. május 14. 21:29
Nem egyedi, ám nem is mindennapos az eset. Ilyenkor szoktam azt mondani, előre is köszönök, ha úgy hozza a helyzet, az ilyen édesapának.
Ugyebár vannak az anyák és a szülőnők... :(

Az integrált oktatás meg sem fordult a fejedben Anita?
Puszi a lányodnak! :)
2010. május 14. 21:41
De igen erről írtam a szakdolgozatomat de a jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan ezt megoldani:(

Egyébként már 20 éves lesz most júliusban tehát eleve nem járhatunk közoktatási intézményben.
2007-ben megjelent a tanulási képességet vizsgáló bizottság az iskolában ahova autista csoportba hordtam a gyereket és mellesleg ott is dolgoztam ,s közölték nem járhatunk már oda mert annyira súlyosnak ítélték az állapotát hogy kizárt a középsúlyosok közötti jelenléte.
Na akkor ott úgy éreztem semmi perspektívánk nincs.
Jött is váratlanul rosszullétek kíséretében a pánik roham depresszióval.
Igyekszem jól lenni és kiírni magamból mindent ,miatta élnem kell és tovább harcolni a láthatatlan ellenséggel is.

Bocsi jól Rád borultam vigyázz mert nehézsúlyú vagyok :)))
2010. május 14. 23:36

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 14. 21:29

Nem egyedi, ám nem is mindennapos az eset. Ilyenkor szoktam azt mondani, előre is köszönök, ha úgy hozza a helyzet, az ilyen édesapának.
Ugyebár vannak az anyák és a szülőnők... :(

Az integrált oktatás meg sem fordult a fejedben Anita?
Puszi a lányodnak! :)

Az integrált oktatás a mi városunkban azt jelentette, hogy a romákat beintegrálták, mert szegénykék szegregáltan jártak önként(!) egy olyan iskolába, ahol speciálisan erre képzett pedagógusok voltak és mindenki elégedett volt...csak a polgármester bácsi nem, na ő bezárta ezt az iskolát és beintegrálta a sok lurkót olyan közösségekbe, ahol most nem érzik jól magukat, mert szegregálják őket társaik...Na?

A cikk mindazonáltal jó, az édesapa előtt le a kalappal és minden sérült gyermeket nevelő szülő előtt!
2010. május 14. 23:39

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 14. 21:41

De igen erről írtam a szakdolgozatomat de a jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan ezt megoldani:(

Egyébként már 20 éves lesz most júliusban tehát eleve nem járhatunk közoktatási intézményben.
2007-ben megjelent a tanulási képességet vizsgáló bizottság az iskolában ahova autista csoportba hordtam a gyereket és mellesleg ott is dolgoztam ,s közölték nem járhatunk már oda mert annyira súlyosnak ítélték az állapotát hogy kizárt a középsúlyosok közötti jelenléte.
Na akkor ott úgy éreztem semmi perspektívánk nincs.
Jött is váratlanul rosszullétek kíséretében a pánik roham depresszióval.
Igyekszem jól lenni és kiírni magamból mindent ,miatta élnem kell és tovább harcolni a láthatatlan ellenséggel is.

Bocsi jól Rád borultam vigyázz mert nehézsúlyú vagyok :)))

Minden sort, amit a lányodról írsz köszönök!
Szívesen olvasnék az autista létről, nagyon érdekel a téma, mindig csodáltam őket, hiszen számomra különlegesek ők, nem sérültek, hanem mások. Valahogy felettünk állnak, vagy nem is tudom megfogalmazni. Írj a lányodról,ha kérhetem! Hogyan, mikor derült ki, hogy autista, kaptatok-e segítséget, a fejlődéséről, mit értetek el, a testvéreivel való kapcsolatáról stb.... Köszönöm!
2010. május 15. 08:31

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 14. 23:39

Minden sort, amit a lányodról írsz köszönök!
Szívesen olvasnék az autista létről, nagyon érdekel a téma, mindig csodáltam őket, hiszen számomra különlegesek ők, nem sérültek, hanem mások. Valahogy felettünk állnak, vagy nem is tudom megfogalmazni. Írj a lányodról,ha kérhetem! Hogyan, mikor derült ki, hogy autista, kaptatok-e segítséget, a fejlődéséről, mit értetek el, a testvéreivel való kapcsolatáról stb.... Köszönöm!

Köszönöm,hogy olvastad.
A kérésed csak megerősített abban hogy megírjam amit már nagyon régen szerettem volna és sokáig magamban hordoztam, félve a felszínre kerülő fájdalmas emlékektől.
Azt tartottam eddig,hogy a múltat túléltük nem nézek vissza ,a jelenben élünk küzdünk szeretünk ,fogjuk a pillanatot erősek vagyunk, a jövőn nem szabad rágódnunk mert az aggódás elveszi a jelent.

Összeszedem a gondolataimat és elkezdem megírni.
Köszönöm a bátorításodat.
2010. május 15. 08:50

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 14. 23:36

Az integrált oktatás a mi városunkban azt jelentette, hogy a romákat beintegrálták, mert szegénykék szegregáltan jártak önként(!) egy olyan iskolába, ahol speciálisan erre képzett pedagógusok voltak és mindenki elégedett volt...csak a polgármester bácsi nem, na ő bezárta ezt az iskolát és beintegrálta a sok lurkót olyan közösségekbe, ahol most nem érzik jól magukat, mert szegregálják őket társaik...Na?

A cikk mindazonáltal jó, az édesapa előtt le a kalappal és minden sérült gyermeket nevelő szülő előtt!

Tipikus példa arra , amit már megfogalmaztam magamban - megyünk az Európai közösségbe s már ott is vagyunk de az elesetteket a fogyatékosokat itthon hagyjuk!
Majd írok a témáról összeszedettebben de képzeljétek el azt a helyzetet,hogy Valaki Okos kitalálja iskolakötelesek a fogyatékos gyermekek is .Nyolc éves kortól be kell őket iskolázni.CSAK a feltételeket nem adják meg hozzá!!!!!!!!!!!!!!!!
Most elárulom óvónő voltam, feladtam a pályámat mert még speciális óvodai hely sem volt Imola számára.Nyolc éves koráig itthon voltam vele majd ,mivel Fóton élünk --vidékinek számítunk-- no itt semmi lehetőség nincs, nem vették fel egyik iskolába sem ahol autista csoport volt .Megjegyzem nincs sok ilyen iskola s ott is a kerültei gyermekek részesülnek előnyben.
Ha nem találok iskolát engem büntetnek meg mint szülőt hogy nem jár a gyerek sehova!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sírva tettem le a telefont akárhányszor elutasításban volt részem.
Majd jött egy lehetőség , bejelentkeztem a gyerekkel III. kerületi lakosnak s így a Szellő utcai iskolába felvették s oda jártunk 6 évig kocsival hordtam Fótról- Budára !!!!!!!!!!!
Ennyit a rendeletekről , az azokat meghozó emberekről akiknek halvány fogalmuk sincs arról milyen helyzetbe hozzák azokat a szülőket akikkel senki sem cserélne és küzdenek a saját kis világukban mert nem adják be gyermekeiket otthonba hogy az állam pénzén neveljék őket!!!!!!!!!!
2010. május 15. 12:04

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 15. 08:31

Köszönöm,hogy olvastad.
A kérésed csak megerősített abban hogy megírjam amit már nagyon régen szerettem volna és sokáig magamban hordoztam, félve a felszínre kerülő fájdalmas emlékektől.
Azt tartottam eddig,hogy a múltat túléltük nem nézek vissza ,a jelenben élünk küzdünk szeretünk ,fogjuk a pillanatot erősek vagyunk, a jövőn nem szabad rágódnunk mert az aggódás elveszi a jelent.

Összeszedem a gondolataimat és elkezdem megírni.
Köszönöm a bátorításodat.

Én pedig köszönöm, ha megírod. A szakkönyvek tudományosak, én az életszerű részt, a valóságot szeretném megismerni.
2010. május 16. 23:05

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 14. 21:41

De igen erről írtam a szakdolgozatomat de a jelenlegi oktatási rendszer alkalmatlan ezt megoldani:(

Egyébként már 20 éves lesz most júliusban tehát eleve nem járhatunk közoktatási intézményben.
2007-ben megjelent a tanulási képességet vizsgáló bizottság az iskolában ahova autista csoportba hordtam a gyereket és mellesleg ott is dolgoztam ,s közölték nem járhatunk már oda mert annyira súlyosnak ítélték az állapotát hogy kizárt a középsúlyosok közötti jelenléte.
Na akkor ott úgy éreztem semmi perspektívánk nincs.
Jött is váratlanul rosszullétek kíséretében a pánik roham depresszióval.
Igyekszem jól lenni és kiírni magamból mindent ,miatta élnem kell és tovább harcolni a láthatatlan ellenséggel is.

Bocsi jól Rád borultam vigyázz mert nehézsúlyú vagyok :)))

A jelenlegi oktatási rendszerünk kakit sem ér. :(
Ah! Kész hölgy már. :) Szívesen olvasom, ha bármit is írsz majd róla.
Majd írok valakiről a napokban én is talán. Ma ment el. Itt aludt kettőt. :))

Semmi gond, a hasonló ráérez a hasonLÓra.
Nyihahaha... :)))
2010. május 16. 23:09

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 14. 23:36

Az integrált oktatás a mi városunkban azt jelentette, hogy a romákat beintegrálták, mert szegénykék szegregáltan jártak önként(!) egy olyan iskolába, ahol speciálisan erre képzett pedagógusok voltak és mindenki elégedett volt...csak a polgármester bácsi nem, na ő bezárta ezt az iskolát és beintegrálta a sok lurkót olyan közösségekbe, ahol most nem érzik jól magukat, mert szegregálják őket társaik...Na?

A cikk mindazonáltal jó, az édesapa előtt le a kalappal és minden sérült gyermeket nevelő szülő előtt!

Oké. Igazad van. Felénk is vacakul működik még ez az egész.
2010. május 17. 19:50

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 16. 23:05

A jelenlegi oktatási rendszerünk kakit sem ér. :(
Ah! Kész hölgy már. :) Szívesen olvasom, ha bármit is írsz majd róla.
Majd írok valakiről a napokban én is talán. Ma ment el. Itt aludt kettőt. :))

Semmi gond, a hasonló ráérez a hasonLÓra.
Nyihahaha... :)))

Az tuti:)))Bírlak!!!!!
Várom a jelentést hihi:)))
2010. május 18. 09:15
A család mint egy védőburok amely körbefogja a gyereket akár egészséges, akár beteg. Szükség van a családra,együtt könnyebb.
2010. május 18. 21:14
Igen így igaz!
2010. május 18. 21:30

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 17. 19:50

Az tuti:)))Bírlak!!!!!
Várom a jelentést hihi:)))

A jelentés készen. Megírtam. Kicsit összeszedem magam és elküldöm egy klikkel...Erőt gyűjtök csak hozzá...bent valami feszít...
2010. május 19. 06:05

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 18. 21:30

A jelentés készen. Megírtam. Kicsit összeszedem magam és elküldöm egy klikkel...Erőt gyűjtök csak hozzá...bent valami feszít...

Már ugrok is rá:))remélem a klikkeléskor nem robbant:)))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: