Pillanat
Látogatók száma: 47
Pillanat
Annyi mindent megtanultam tőle,
Valójában már nem megyek vele semmire,
Nem... Nem tudom kihasználni az életet,
Csak gyenge próbálkozások ezek.
Nézem az arcát,
Most megint gondolataiba mélyed,
Előre meredten néz. - Vajjon mi zajlik benne?
Tekintetét követem a semmibe.
Talán csak én látom azt is, ami nincsen,
Hagyom a filmek pörögjenek,
Nem töröm meg a csendet.
Ez a béke pillanata, a hallgatásé, a holt időké,
Vagy inkább a múlté.
Egykedvűen nézek körbe-körbe,
Megállítanám az időt örökre,
Egy részleten kissé elidőzve,
Gondolataimba elmerülve,
Szemem tovasiklik a reménytelennek tűnő semmibe.
Ami hozzá vonzott elmúlt régen,
Már egészen más zajlik a fejemben,
Ami otthonomból Hozzá űzött,
Haza visszavágyom,
Mert itt sem találtam meg otthonom.
Megtöröm a csendet, hosszú a hallgatás, türelmem fogytán,
Megkérdezem: - Mire gondolsz Drágám?
Közben megint az órára pillantok, megkönnyebbülök,
Már csak egy óra és otthon vagyok!
Erre gondolok.
- Szólj, ha mennünk kell, és már itt sem vagyok!
Közben kettőnkre gondolok,
Ha szerettem volna, most fájna nagyon,
Elkerült ez az érzés, de a pillanatot itthagyom.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
Ez nagyon érzékeny versike. Amikor már nem fáj a búcsú és indulat sincs, akkor van vége, azt hiszem....
A
Azt hiszed... én is azt hittem. Egy ilyen pillanat még nem jelenti a végét. Mint ahogy még most sincs vége...
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
Sokat mondó pillanatot ragadtál meg. Az idő elillan, de van amire érdemes emlékezni.
Pussz
Tündér
Ezért adtam ezt a címet. Elillant, de azért valamit hazaviszünk, ha mást nem, de amire érdemes visszaemlékezni.
Puszi,
Éva
Sokat mondó pillanatot ragadtál meg. Az idő elillan, de van amire érdemes emlékezni.
Pussz
Tündér
Ez nagyon érzékeny versike. Amikor már nem fáj a búcsú és indulat sincs, akkor van vége, azt hiszem....
A