Szélvető

Látogatók száma: 43

Élte csendes,
egyhangú,
szerető sincs,
mély hangú.

Idő rohan,
egykedvűn,
neki nem hoz
víg derűt.

Magányosan
téblábol,
s lelke lassan
elbotol.

Szelet keres,
s kavarót,
vihart gerjeszt,
rombolót.

Szórakozik
fesztelen,
élvezkedik,
nesztek-e!

Tornádóvá
dagadt szél,
hívságának
mit sem ér.

Kavar tovább,
s ösztöne,
békét nem bír,
küzdene.

Nincs már kivel,
senki sem
hallja szavát,
nincs mivel,

Baráti fül
füldugós,
hiába őrjöng,
ő a hunyó.

Villám csapja
hirtelen,
miért volt ily
esztelen?

Nincs már barát,
se rokon,
büszke sírni,
hát zokog!

Mások tették
ezt vele!
Jaj, nincs már
senkije!

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kőnig

Yolla, te tudsz valamit.
Jól le is írtad,:-)
Kinek van füle.a hallásra.

 

Yolla!
EZ ZSENIÁLIS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Pusz
Juli

emillio

Kedves Yolla!

Van egy régi közmondás:
- Ki szelet vet, - vihart arat!
Így is el lehet elérni a hallhatatlanságot!
Mert,- mint tudjuk,
a negatív reklám is reklám!
A versed jó! Olyan a "hősöd", mint
Csontváry Kosztka Tivadarnak a
Magányos cédrus című festménye!
Csak áll egyedül és dacol a széllel,
vagy talán Ő gerjeszti?

Pussz: emillio

maresz058

Szia Yolla!

Ez már igen, ebben minden benne van, aminek ott a helye, nagyon teccccik!

Maresz

Yolla

párbeszéd

Válasz erre: Tündér

Szia Yolla!
Ez nagyon szép vers, és tanulságos.
Pussz,
Tündér

Írok én, de megáll az ész,
van ki olvas, s van ki ért!
Akkor miért a gyötrődés?
Bevallom, nincs bennem félsz,
míg tudom, hogy megértsz!
Versemben, tudod, nincsen élc,
csak néhány gondolt férc.

Tündér

Szia Yolla!
Ez nagyon szép vers, és tanulságos.
Pussz,
Tündér