A betegágy mindkét oldalán 8.rész


Beérkezek a klinikára és elmegyek a Belgyógyászati ambulanciára. Ott megíratom a kórlapomat, felmegyek lifttel a 2/A-ra. A bejárat egy üvegajtóból állt, amely felett nagy betűkkel hirdetik, milyen betegeket gyógyítanak: hepatológiai- és gasztroenterológiai osztály. Az ajtó -melyre egy elektromos zárt helyeztek fel- nappal nyitva van, de estére bezárják. Nem csak azért, hogy ne tudjon bejönni akárki, hanem, hogy ki se tudjon menni az a személy, akit valamilyen oknál fogva a delírium kerít hatalmába. Ez az osztály kinézetre nem sokban különbözik az én munkahelyemtől. A falakat végre átszínezték sárgára. Az elrendezés ugyan az, csak a szobákban láttak el más feladatokat. A nővérpultot átalakították. Itt már modernebb berendezés: az üvegház eltűnt mindennel együtt, és tényleg egy pult pihen békésen. Bár a fiókok száma nem változott, egy elengedhetetlen kellék is megjelent: a számítógép.

A főnővér fogad. Nem az az őrmester fajta. Ellenkezőleg. Kedves, mosolygós, olyan, aki együtt tud érezni, de ha kell, helyre tudja tenni a rendetlenkedőt. Ő is, mint páran, akik itt dolgoznak a kolléganőim.
- Szia! Hát te? -néz rám kérdően, ahogy meglátja a kezemben a kórlapot.
- Szia! Hát én...-válaszolom, és átnyújtom neki a papírokat. -Jöttem vendégeskedni hozzátok.

A szokásos betegfelvételi kérdések jönnek: magasság, testsúly, étel és gyógyszerallergia, látás, hallás, vizelési, székelési kérdések, bőr állapota, vérnyomás mérés, pulzusszámolás, ápolási terv rövidtávra, ápolási diagnózisok. Ez már szinte rutinból megy mindenkinek, pár perc alatt végzünk.
- Gyere, megmutatom a kórtermed, és az ágyad -és elindulunk a 206-os kórterem felé.

Szeretem a 6-os kórtermeket. Nálunk a hatodikon a 606-tól kezdődik a mellkassebészeti betegek kórterme, ami a kedvencem. Általában amikor belépek az osztályra, jellegzetes szimfóniát adnak elő a gyógyításban használt kellékek. Ez nem másból, mint csipogásból és buborékolásból áll. Más miatt is szeretem a 606-os kórtermet: a kilátás a parkra néz. Hajnalban, amikor dolgozni járok, szeretek átjönni ezen a zöldövezeti részen. A reggeli madárdal jókedvre derít, és a növények csodálatos egyveleget alkotó illata mindig friss. Üdítően hat rám. Jól indul a nap. Többféle fa díszíti eme díszes kertet: fenyő, juhar, és rengeteg ringló. Nyáron rendszeresen szedek belőle és viszek fel az osztályomra. Nagyon szeretjük mindannyian.

A 8 ágyas kórteremben a 3-as ágy az enyém, ami az ablak mellett helyezkedik el. Mindjárt kapok öt szobatársat. Két ágy ugyanis üres volt. (Abban az időszakban még engedélyezték a 8 ágyas kórtermeket, egy idő után már csak 6-ot lehetett elhelyezni.) A következő napok lassan telnek. Virágom kisírt szemmel, nyúzott arccal jön látogatóba, és ahogy telnek a napok, egyre jobban látszik rajta az alváshiány. Sem mellettem nem jó neki, sem otthon.

Hétfőtől elkezdődik a kivizsgálásom: EKG, mellkasröntgen. Kiderül, hogy mindkét alsó tüdőmezőben egy gyulladásos folyamat kezdődött el: fibrosis pulm. Nagyon sokszor láttam ezt a diagnózist már, csak nem a saját kórlapomon, hanem másokén, akik befeküdtek a mellkassebészetre.