Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Álomba ringatnálak
Álomba ringatnálak,
mint anya gyermekét,
kinek édes keblét,
el nem engedi magzata,
kiben örökké ott lüktet anyja minden egyes szava.
Álomba ringatnálak,
mint föld a termő magot,
mely csak azért várja a holnapot,
hogy teremhessen,
s minden szépre éhes szemet gyönyörködtessen.
Álomba ringatnálak,
mint tavaszi szél a fűszálat,
mely beborítja a májusi tájat,
hogy benne térdig gázolva,
fuss kedvesed után a végtelen határba.
Álomba ringatnálak,
minden áldott este,
hogyha a Nap bekukkant lesve,
ne legyen olyan reggel, hogy nem talál veled,
s ne pihenjen hátamon kezed...
Írta: Heather Bay