ha elég gyakorlatra teszel szert, komoly eredményeket is elérhetsz; jobbakat, mint a megszokott meditációs-, vagy alfa állapotokban általában. A válaszok, melyeket a félálom-technikával kapsz, legmerészebb álmaidat is felül fogják múlni.

4. Előző életekre visszaemlékezés – regressziós meditáció

Szeretnék javasolni pár egyéni módszert előző életeink visszaidézéséhez, melyeket veszélytelenül végezhetsz akkor is, ha nem foglalkoztál eddig előző életek feltárásával.

4. a. Tükör-módszer

A tükör-módszer nagyon érdekes és hatékony. Ülj le egy tükör vagy tükröződő üveg felület elé, lehetőleg félhomályban, tehát vagy sötétedéskor, vagy éjszaka néhány gyertya vagy halvány háttérvilágítás kíséretében. Ha nappali világosság van, érdemes alaposan elhúzni a sötétítő függönyöket, és ebben az esetben érdemes a tükör helyett tükröződő üveget választani, mondjuk egy ablaktáblát. A lényeg, hogy a tükörben ne lássuk túl élesen az arcunkat, amikor belenézünk. Ha a fényviszonyok már rendben vannak, üljünk le a tükör vagy üveg elé, helyezkedjünk el kényelmesen, és lazítsunk. Biztosítsuk, hogy az elkövetkező fél-háromnegyed órában senki ne zavarjon meg minket. Nézzük a két szemünk közé/ a szemeinkre a tükörben, de ne élesen és a részleteket vizslatva, hanem csak úgy lazán, bambulva. Hagyhatjuk azt is, hogy a szemünk fókuszálása elmosódjon, és csak bambuljunk, mint amikor reggel felébredve, álmosan csak úgy nézünk ki a fejünkből, és nem is látjuk szinte, amin megakadt a tekintetünk. Ne idegeskedjünk, nem kell semmitől se félni! Az idegesség amúgy is arra késztet, hogy élesebben koncentráljunk a látott képre, és ebben a gyakorlatban épp ezt kell elengedni. Néhány percig nézzük a tükörképünket egy fix ponton (lehetőleg a szemeknél); nem baj, ha könnyezik a szemünk, igyekezzünk nem pislogni és nem megváltoztatni azt a fix pontot, amit nézünk. Segíthet, ha valamilyen mantrát vagy rövid, egyszerű, könnyen megjegyezhető versikét mondogatunk, vagy halk meditációs zenét hallgatunk a háttérben. A kép szép lassan elkezd majd elmosódni, és ahogy a szemeink közti pontot bámuljuk mereven; periférikus látásunkkal érzékeljük, hogy lassan már csak a szemeink maradnak a képen, a körülötte lévő terület homályba burkolózik, elsötétül. Ne ijedjünk meg, folytassuk a laza, fókuszálatlan bambulást. A szemek megmaradnak, de körülöttük egyszer csak szép lassan egy másik arc kezd majd el kibontakozni. Az ekkor látott arc nagyon ismerős, mégsem tudjuk, honnan. Ez az arc az egyik előző életbeli megjelenésünk arca, méghozzá a jelenlegi élethelyzetünk szempontjából az egyik legdominánsabb. Ha meg tudjuk állni, hogy ne hozzuk vissza az éles fókuszt, hanem továbbra is bambulva nézzük az arcot, akkor kitart egy ideig, míg mi megnézegethetjük a periférikus látásunkkal, és ha már elég stabilnak tűnik, óvatosan és a bambuló látásmód fenntartásával a tekintetünk központi sugarával is megvizsgálgathatjuk. Utána folytassuk tovább a fókuszálatlan nézést: a szemek körül az arc ismét elsötétül, majd egy újabb bontakozik ki a homályból, teljesen más arckarakterrel, hajviselettel, ruhában, stb. Egy másik előző életbeli arcunk. Folytathatjuk, amíg kedvünk tartja, és amíg nem érezzük, hogy elfáradtunk. A gyakorlat után érdemes a szemeket becsukni és néhány percig pihentetni, amíg elmúlik az enyhe szúrás és fáradtságérzet, ami a módszer során felléphet. A módszer hátránya, hogy konkrét emlékképek, előző életbeli események, karmikus feladatok nem bukkannak elő, viszont nagy előnye, hogy nagyon sok előző életbeli arcunkat, megjelenésünket, jellegünket, domináns érzelmi állapotunkat megismerhetjük, méghozzá nagy pontossággal és viszonylag egyszerűen. Az ezzel a módszerrel látott arcok ismerete később egy regressziós visszavezetés során támpontokat nyújthat és megkönnyítheti az emlékezést. De nem csak a regresszió során nyújthatnak segítséget a tükör-módszerrel látottak, hanem