Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Hol farkasok üzekednek…
Stílust váltunk, egy kis szexfantázia :)
Előre szólok, a történet csak 18 éven felülieknek szól, és pornográf elemeket tartalmaz.
Kora reggel van, alig néhányan lézengenek a szupermarketben. A karikás szemű árufeltöltők elmerülnek szokásos rutintevékenységeikben. Tekintetem izgató alakú, vörös hajú nőn akad meg, végtelenbe vesző polcsorok között pillantom meg, amint az édességet keresgél.
Abban a pillanatban megkívánom, lelkemből gejzírként tör fel a vágy. Szemem beissza formás domborulatai látványát. Kiterjesztem a tudatomat, ráterítem kéjsóvár vágyam köpönyegét. Mágiám láthatatlan spirálként örvénylik körülötte. Hirtelen mellette termek, minden nehézség nélkül szelem át a kettőnk közti távolságot.
Sugárzik belőlem az erő. Úgy teszek, mintha csak az egyik csokoládét akarnám levenni, ugyanarról a polcról, amelyikről ő. ám mozdulatom iránya megváltozik; finoman határozottsággal megsimogatom combja belső oldalát, tenyerem besiklik a térd felett véget érő szoknya alá.
Összeszűkülő szeme haragoszöld villanással felém vág, de közben érzéki ajkáról sóhaj tör fel. Gyorsuló kézmozdulatokkal tovább simogatom feszes izmait, pillantásomat mélyen a szemébe fúrom.
Lélegzete felgyorsul, bőre felforrósodik. Egyre intenzívebben érzi hatalmamat a teste fölött.
Kezem lassan feljebb csúszik, kíváncsian besiklik a harisnyatartó alá, aztán megérinti az ágyékát. Felszisszen, még szaporábban veszi a levegőt, majd zihálni kezd. Ujjaim bugyijába siklanak, játszadozni kezdenek a vékony anyag alatt.
Arcát pír lepi el, keble hevesen hullámzik, ahogy forró nedveket fakasztok a testéből.
A vörös szépség ívben nekihajlik a mögötte húzódó polcnak, bőrömön érzem tüzes izgalmát. Elhomályosuló tekintettel átengedi magát a hullámokban rátörő gyönyörnek. Már nem érdekli, ki vagyok, és hogy honnét jöttem, remegő inakkal várja a beteljesülést. Csakhogy túl korai lenne még, elvégre épphogy csak elkezdtem a játékot.
Hirtelen hagyom abba, amit csinálok, mielőtt elérné a csúcspontot. Haragosan, szinte gyűlölködve mered rám, csak mosolyom csillapítja dühét. Felfogja, hogy ez csak a kezdet, ami felkelti érdeklődését. Belépőm meggyőzi, mesés örömök várnak rá, ha feladja az ellenállást.
Ringó léptekkel a pénztárak felé indul.
Mereven figyelem nyaka karcsú ívét, amely zabolátlan sörényként a hátát söpri. Mire a kasszához ér, már szorosan mögötte állok.
Nem néz hátra, de tudom, érzi a jelenlétemet. Leheletem az apró pihéket borzolja a tarkóján.
Követem a tömött buszra is, és hátulról hozzátapadok. Szorosan, mint egy pióca. Éreznie kell ágaskodó izgalmamat. Továbbra sem néz rám, de izmainak vibrálása elárulja felajzottságát.
A pályaudvarnál száll le, ahol találomra az egyik veszteglő vonathoz siet.
Beül valamelyik üres fülkébe, én pedig a vért szimatoló vadászkopó izgalmával követem.
Amikor megtalálom, nézem egy darabig az üvegezett ajtó túl feléről, lelkem már a ruhája alatt kalandozik, a bőrét simogatja.
Ajka kinyílik, tekintetén látom, sóvárogva várja, hogy belépjek.
A tolóajtó félresiklik utamból, anélkül, hogy hozzányúlnék, átlépem a bejárat vonalát.
A nyílás bezárul mögöttem, felé mozdulok. Olyan természetességgel ülök le mellé, mintha emberöltőnyi ideje utazgatnánk együtt a világban.
Szemünk összekapcsolódik, aztán megérintem az arcát, és lassan felé hajolok.
Ajkunk összetalálkozik, egyik kezem a derekára simul, a nyelve önként siklik a számba.