Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Gondolatok a női életről
Müller Péter nyomában...
Gondolatok a női életről
Müller Péter nyomában
Jelenlegi életünk mindenkinél ugyanúgy kezdődik. Ez örök Igazság, megcáfolhatatlan. Az isteni egységből kiszakadt lélek, miután megírja sajátos élettervét, - nevezzük Sorsnak-, testet ölt. Két ember, egy férfi és egy nő, itt lenn a Földön, szeretkeznek, egymásba olvadnak. Fizikai szinten mindenképpen. Az ondósejtek – főleg az az egy - egyesülnek a petesejttel. Jobb esetben a fizikai egységen kívül létrejön a szellemi, s lelki egyesülés is. Az éppen megszületni akaró lélek ilyenkor már rég messziről figyeli leendő szüleit, „szorgosan” jegyzetel, hogy minden úgy történik-e, hogy az az ő eljövendő élettervében szükségeltetik. S nem előbb, nem később, pontosan akkor, amikor kell, lezuhan az Evilágba. Amint fent, úgy lent. Az Evilág helyett, hogy pontosan fogalmazzak, először az anyja méhébe zuhan. Sötétségbe. Pont azért, hogy röpke kilenc hónap alatt újraélje, újra tapasztalja az evolúció minden lépcsőjét.
Ekkor ő már tudja, amit még senki más nem tud. Női, vagy férfisorsot fog-e élni?!
Én most férfiember létemre a női életről, női sorsokról szeretnék beszélni. Hogy miért, azt nem tudom pontosan. Illetve tudom, mert sok mindent, sok kérdésemet, melyet senkinek nem tudok feltenni, azt majd eme fehér lapnak teszem fel. Vegyük sorra, hogy alakul egy általános női élet. Azért írom, hogy általános, mert kivételek mindig vannak.
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő megszületik, már kislánykorában azt verik a fejébe, hogy te a gyengébbik nemhez tartozol, s pont. Ez gyermekkorban még jelent nagy problémát.
Az első hely ahol egy kislány szembesül azzal, hogy ő merőben más mint fiútársai, az a bölcsőde, jobb esetben az óvoda. De már akkor elég keményen, fizikai szinten kell ezt megtapasztalnia. Nem játszhat azzal, amivel a fiúk, s ha felügyelet nélkül játszanak a gyerekek, már akkor a fiúk részéről jön a mondat, ami végigkíséri a nők életét, hogy az nem lányoknak való, amivel éppen ők most foglalatoskodnak. Nem tudom, hogy juthattunk el idáig. Bár az egész történelem során ez így volt. A nők a másodrangúak, asszony állatok, akik azért vannak, hogy szolgálják a teremtés koronáját. De térjünk vissza még a kislányokhoz.
Az iskolában még jobban erősödik a nemek közti ellentét, de itt már a lányok is rátesznek egy lapáttal, ők is csak lányokkal hajlandóak játszani, a kiközösítettek közösséget kezdenek alkotni. Egészen a nemi érésünk pillanatáig tart ez a kettősség. Akkor aztán a teremtés koronája úgy rohangál a női nem után, mintha az élete függne tőle. S függ is, nem egyszer, nem kétszer, főleg a férfiember élete során. Egy férfi mindig jobban függ a nőtől, mint a nő a férfitól. A nők, maximum anyagilag függnek a férfiaktól, de lelkileg sohasem. Egy nő egymagában sokkal erősebb lelkileg mint tíz férfitársa. S ez így van rendjén, mert a nő az életeket hoz a világra, s neki kell erősebbnek lennie, neki kell legyen a nagyobb túlélő ösztöne. Mert gondoskodik, felelősséggel tartozik, s nevel is