Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Kocsma élet
A jó papoknak kik holtig tanítanak!
Kocsma élet - a kezdet!
Kis autómmal megyek az úton, felforr a hűtővize, félreállok az útszélre. Nekem meg persze az agyvizem. Alig két-háromszáz méterre egy kistelepüléstől. Fogom a kannát és elindulok vízért. Odaérve, megpillantok a település közepén, ami körülbelül tíz háztömbnyit jelent, egy kis fakocsmát.
Úgy látom zárva van, de teszek egy próbát és bekopogok. Egy női hang megszólal bentről és ezt mondja:
- Mit akar? Nem látja, hogy zárva vagyunk?
Elnézést kérek, közlöm problémámat és segítséget kérek. Kinyitja az ajtót, s amint megpillant, kedvesen beinvitál.
- Foglaljon helyet! – mondja. - Nem inna valamit ebben a forró nyári melegben?
- Egy tonikot kérek! – majd leülök.
- Orsolya! - szól a takarítónőnek, aki mellette amolyan mindenes. Egy kis mosolygós, olyan tűzről pattant hölgyike jelenik meg előttem.
- Miben segíthetek? – kérdezi tőlem.
- Töltsd meg az úrnak a kannát vízzel!
Erre a szóra a mosolygós hölgy el is tűnik a kannával.
- Egyébként Elvira vagyok!
- Örvendek a szerencsének, én Imre!
Közben Orsolya hozza is a vízzel teli kannát. Ezután törlő ruhát fog a kezébe és elkezdi törölgetni az asztalokat, nálam kezdi.
- Bocsánat! - mondja, s törli a piros fehér csíkos nejlon terítőt.
Érzem a fertőtlenítő szagát. Igen ilyet, ilyen helyen érez az ember. Tipikus kiskocsmai miliő. A falon futball csapat képe virít, valószínűleg a helyi csapat lehet. Fekete-fehér. Miközben nézegetem a falon kiaggatott képeket, Elvira épp csapra ver egy sörös hordót, és mosogatja a poharakat. Dús keblei, szinte kikívánkoznak a nyári nagy melegben, az amúgy is lenge ruhából.
- Nehéz elhinni ugye? – s rámutat az egyik képre…
Egy fiatal, csinos hajadont látok, ez a kép is fekete-fehér. Mint mondta, valamikor tehetségkutatón vett részt, mint táncdalénekes, egészen a döntőig vitte… Szombat esténként még mindig hódol a szenvedélyének, s a vendégeknek előadást tart.
Közben Orsolya szorgos kis kezeivel, a hagyományos nyerő automatáktól kezdve, a billiárd asztalig mindent áttörölt.
- Elég lesz már Orsolya! – ha Elvira nem szól rá, épp a kezében levő biliárd dákót is letörölte volna, persze mindezt mosolyogva. A fal mellett két játék automata, flipper egymás mellett, középen billiárdasztal, melynek elég kopott a játéktere. A mintegy ötször-öt méteres teraszon még egy komplett sakktábla is föl van festve, a hozzá tartozó figurákkal, illetve egy kuglipálya is.
Elképzelem, amint a kocsma megtelik, hát a terasznak nevezett kültéren nem igen lehet hódolni az ivás örömének, de a helyiek ehhez már biztosan hozzá szoktak. Orsolya, az az Ölcsi, mert közben megtudtam ez a beceneve épp a helyi specialitást készíti, lila hagymás