Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Taposs csapást és követnek...
Avagy, hogy csesszünk szét - mint jó rovar szokás szerint szoktuk - mindent...
- Taposs csapást és követnek... Ez egy jó mondás. Tetszik nekem. De hogy nem működik, vagy legalább is itt Rovarországban nem, az biztos! Hol van a napvilágon a legtöbb feltaláló? Hol gondolkodnak még az egyszerű vérszipákok is? Hol lesz a legtöbből a legkevesebb? Miért vagyunk mi ilyenek? Nem tudom, de ilyenek vagyunk. Bele kell ebbe nyugodni? Muszáj nekünk hagyni azokat közöttünk, akik tönkreteszik azt amit mi magunk összeröpködtünk? Szívunk mi eleget így is. Nem lenne muszáj!
>
A gyerekek humócskát játszottak. Mindenki szemét bekötötték és tapsra szétrebbentek. Amikor mindegyikük röpülés közben elszámolt 100-ig, akkor levették a kendőiket és keresni kezdték egymást. Akit utoljára találtak meg, annak 12 repvőtámaszt kellett nyomnia.
Zümzüm beröpült a lyukon. Soha egyikük se szállt még be azon a lyukon. Tilos volt! Minden szúnyog tudta, hogy a szúnyogháló azért van, hogy azon nem szabad beröpülni. Tulajdonképpen ő se szándékosan tette, csak hát, bekötött szemmel nehéz volt navigálnia.
Amikor levette a kendőjét, ismeretlen helyen találta magát. Megijedt!
- Hol vagyok??? - nézelődött. Mi lesz így velem? Nyomhatom a repvőtámaszaimat - szomorodott el röpülés közben.
Zümzüm maximalista szúnyog volt. Ő volt az egyetlen, aki soha nem veszített még a humócskában. A többiek tisztelték ezért és felnéztek rá. A szabályokat is ő hozta. Mindig hagyták, hogy a fejük felett röpüljön és ő röptesse a társaságot.
- Na most leszerepelek - gondolta. Ki fog ezután bízni benne? Röpülhetek a csordával, alul.
Ahogy szálldogált ide, oda és kereste a kijáratot, hirtelen izzadságszag csapta meg az orrát.
- Jé, ez egy friss vadászmező! - csapott a homlokára és közben kettőt pördült. (Fiatal szúnyogként, elengedett kézzel még nem mindig röpült a legjobban.)
A kaja gondolatára mindent elfelejtett és elkezdtek benne dolgozni az ösztönök. Vérszomjasan haladt tovább a jelzőszag irányába.
>
Amikor végre kiröppent a lyukon, a többiek már keresték. Mindenki réges-rég meg volt már, már csak ő hiányzott.
A banda halk helybenzümmögésben várta Zümzümöt. Züzzenet szólalt meg elsőnek. Ő volt Zümzüm legnagyobb ellenszárnyasa.
- Barátaim, akkor most lássuk a repvőtámaszokat. Zümzüm vesztett - mondta diadalittasan.
- Minden zümm figyeljen rám! - szólalt meg Zümzüm. (Kis levegőt vett és körbenézett.) Találtam egy átjárót a szúnyoghálón.
(Nagy morajlás)
... és a túloldalon rettentő nagy kajahegyek vannak és csak bennünket várnak - folytatta.
- Ugyan már! - kiáltott fel Züzzenet. Mindannyian tudjátok, hogy a háló túloldala tilos terület számunkra. Ott Kemotox és Raid vár ránk és az emberek ultrahangos riasztói, meg vegyibombái - zümmögte fogai közt Züzzenet dühösen.
>