Emlékszel?

Szerelmeslevél...


Emlékszel
az első csókra?
És a sokadikra?
Mindenről megfeledkezve,
puhatolózva, majd lerohanva,
önfeledten ölelve,
bárcsak sose lenne vége...

Emlékszem a szád ízére,
a kezed érintésére,
az ölelésed meghittségére,
a tested forróságára,
s otthon vagyok.
A világom megváltozott.
Megváltoztattál...

Emlékszem,
s te emlékszel-e?
Milyen volt a kő
a lábunk alatt?
Milyen volt a szakadék,
melybe zuhannék?
A lépcsősor az égig,
hová nem viszel fel,
hát megyek magam,
s a torony...
Hol kezed magamhoz szorítom...

És emlékszel?
Akkor azt mondtad:
- Végre itt vagy!
Azután ízlelgettél szakadatlan...
S odaadóvá váltam karjaidban...

Írta: Virág